Jól tettük? , hogyan tovább?

Arulja el valaki mi a jo istennek mennetek oda enni vagy forditva. Egy sima koraesti latogatas nem jobb mindenkinek ? Leultok nehany hetente amikor mindenki raer egymashoz igazodva 1,5 orat aztan..beszelgettek. Fozni meg mindenki foz a legszukebb kornek. Es nincs sertodes.

N

Terjedelmesen ki akartam fejteni a véleményemet, de előbb elolvastam a válaszokat és rájöttem, hogy mindent leírtak előttem.

Engem nem hoz lázba a túrórudi téma, röviden csak annyi a hozzászólásom (de már ezt is leírták többen) hogyha tudom, sok éves megtapasztalás kapcsán, hogy anyósnál (vagy bárkinél) ilyen-olyan okból nincs a megszokott időben ebéd, akkor felkészülök rá, (viszek!) hogy a gyerekem 12 és 1 óra között tudjon enni valamit és qrvára nem érdekelne, hogy a vendéglátómnak ez mennyire tetszik.

Érdekes ez a tötymörgés, lehet, hogy ez adottság kérdése. Nekem pl. ég a kezem alatt a munka (nem szó szerint). Rám még saját anyám is rám csodálkozik, hogy én varázsolok a konyhában. Pedig csak egy megfontolt, egyenletes tempó szerint csinálom a dolgokat.

Nekem is van kolleganőm, aki mesélte, hogy a vasárnapi ebéd délután 5-re készül el nála. Gyereke nincs, aki elvonná a figyelmét, nincs. Egyszerűen menet közben meg lehetne ...........-ni, olyan lassú. Ilyen van, csak aki tudja ezt magáról, az pl. előkészülhetne. Vagy mellőzhetné az ilyen meghívásokat, mert kínos mindkét félnek, oszt ennyi.

Én is tötymörgős vagyok, pedig nem csinálok főzés közben hatezer más dolgot. Nem is értem amúgy, de amik neten fél órás receptek, az nekem másfél két óra. :D

De mondjuk én ezt tudom magamról, és ha időre kell főzni, akkor úgy állok neki. Eleve nem csinálok háromfogásos ebédet, ha mégis, akkor mindent előkészítve, vagy előző nap, amit lehet.

Kérdésnél maradva, meg kell mondani, hogy anyuka, legközelebb este hívjon át, ne ebédre, és nem kell értetek fáradni. Pont. Utána ha zsarolgat vagy témába kezd, akkor telefon lerak.

Majd elfelejtödik.

#41, tőlünk elvárás az ebéd, ha látogatóba megyünk. Másfél óra ebéd, fél óra süti, kizárólag akkor kezdve, ha az utolsó is befejezte a főételt és anyósom mindent elpakolt. Utána fél óra süti, kávé. Utána kezdenének unokázni, csakhogy a gyerek 1 óra letelte után már nyűgös, esze ágában sincs az asztalnál ülve tétlenül csevegni. A délutáni alvásidejében (2 körül) már az ölembe mászik, lefeküdni szeretne és nem másokat nézni csendben. Párszor kínoztuk magunkat azzal, hogy alkalmazkodtunk, de meg is volt az eredménye. Aztán megmondtam, hogy a gyerek 3-kor a kocsiban lesz és indulunk haza. Az út alatt tud aludni és nem várunk arra, hogy "náluk meg úgy szokás". Az első alkalommal nem hitték el igazán, de a rántott hús felett kezdett sírni a gyerek, hogy anya kell, aludni akar, mi felálltunk, vettük a cipőt és úgy, ahogy volt, otthagytuk őket 2 körül. Legközelebb tudtak 1-re főzni. Nem mondom, hogy elegáns vagy kedves voltam, de bármelyik nagyszülő beláthatja, hogy változtatni kell, ha az unokája miatta bőg, mert ráerőszakolnak valamit.

Ezelőtt és ezután is jóban vagyunk velük, értelmesen meg tudtuk beszélni és a gyerek is szívesebben van náluk, mióta rá is tekintettel vannak.

Részemről ha vendégeket várok akkor arra hívom oda őket amikorra elkészülök, nem arra amikor kezdem a főzést.

Másrészről, ha tudom, hogy olyan helyre megyek ahol feltehetően várni kell akkor érkezés előtt adok a gyerkőcnek valamit enni, hogy kibírja amíg elkészül az ebéd és nem a házigazda előtt türelmetlenkedek, hogy mikor készül el már a kaja, mert éhen hal az utód.