Ti probalkoznatok tovabb?

Négy év után nem próbálkoznék, ha ő így áll hozzá.

Igyekeznék semlegesen viszonyulni hozzá.

Ne próbálkozz tovább, 4 év sok idő!

Vannak emberek, akik a kedvességet gyengeségnek vélik és egyre jobban elhatalmasodnak.

Tartsd meg vele a 333 lépés távolságot, legyél udvarias, de hideg.

Az elkerülhetetlen családi összejöveteleken jelenj meg, de a megjegyzéseit látványosan ereszd el a füled mellett!

Ne reagálj rá sehogy, azonnal válts témát, ne lássa, hogy sikerült megbántania.

(Egy anyós, aki volt meny is.:))

Ezt ismerem, megvárja, míg egyedül vagytok, aztán szúr.

Az elején.

Mivel nem reagáltam (olyan alattomos kígyó, h eleinte szabályosan gondolkodtam, h ez most az volt, ami....???), csak otthon dühöngtem a páromnak, idővel úgy elszemtelenedett, h már nyugodtan, bármikor. Szóval az ilyen embereknél nem cêlszerű a nem reagálás -tapasztalat.

Nálunk 8. éve megy, azzal a változással, h tavaly volt egy undorító, aljas kunsztja, akkor betelt a pohár, visszaszóltam. Utána voltak olyan húzásai, ami sem egy nagymamától, sem egy anyóstól nem elfogadható, mondjuk természetesen a normális kategóriát véve alapul.

Szóval akkor, az említett esetnél idegből és jogosan visszavágtam (röhögött, boldog volt, amitől én mégjobban megutáltam) róla lepörög, ugyanúgy vigyorogva, barátságosan szúr, de én megjegyeztem a sok otromba beszólás után a tavalyi évet és nagyon ritkán megyek, valamint így természetesen nem viszem a gyerekeket sem.

Gondolom érzi, sokkal hidegebb vagyok vele, nem is járok-nem szándékosan, truccból csinálom, hanem mert nekem így jó, illetve nem tudok rá már máshogy nézni.

Nem hiszem, h őt zavarná, közömbös, hideg természetű nőnek tartom, akit -hiába mutatja magát másnak-, alapjában véve semmi nem ráz meg. Talán a gyerekeit szereti.

Annyi elégtételem van, hogy ha egyszer, véletlenül egy tali alkalmával elszabadul a pokol, az én lelkiismeretem tiszta: 7 évig jó lélekkel tűrtem a kicsinyes gonoszkodását. Mindezt úgy, hogy pl az én anyám még a büdös életben egyszer be nem szólt a páromnak semmiért, pedig nála (nálunk) évekig laktunk.

Szóval én nem tudom, mit képzelnek magukról az ilyen nők: az ő fia egy istenajándéka, akiért adjunk hálát és tűrjük csendben, hogy ennek az istennek a szintén isteni anyja belénk törölgesse a lábàt....