Ha te és párod összeházasodtok, akkor szívesen odaköltöznél párod szüleihez vőnek/menyecskének vagy inkább a szülőktől külön laknátok?

Akkor menjetek a híd alá.

mi albérletben laktunk, de beteg lett apósom, mikor én itthon voltam tgyás-on. Anyósnak nyugdíj előtt nagyon rossz lett volna az ápolási díj, én értek is hozzá, egyértelmű volt, hogy visszajövünk. Apósom egy év múlva sajnos meghalt, de mi maradtunk. Itt a négy szobás lakás, anyós sem lesz fiatalabb, ennyi.

23 éve nulla problémával működik a dolog. Ehhez azért kell, hogy nem tekintettük soha ingyen bébiőrnek, stb. Ő utál főzni, én szeretek, én utálok teregetni, ő utál vasalni...

Amit albira költöttünk volna, az ment a gyereknek, és 18 évesen tudtunk neki lakást venni, amikor egyetemre ment. Erre esélye sem lett volna, ha külön vagyunk, mi is a nyakunkba vehettük volna a hitelt a sajáthoz, aztán ő is.

Na, pirospacsizzatok, anyósgyűlölők.

Semmi esetre sem.

Nem szívesen, de HA az idős szülő már nem önfenntartó, akkor elképzelhetőnek tartanám, hogy magunkhoz vegyük, HA lehet vele együtt élni és ha az ingatlan elrendezése ezt megengedi; de egészen más, hogy én fogadok-e be valakit vagy én költözöm a másik nyakára. Más a függőségi / kiszolgáltatottsági viszony.

Nem, mivel valamilyen úton-módon így megint függnék szülőktől.

3-as: akkor jobb a pasim/csajom?

Amikor összeházasodtunk nagyon jóvolt a viszonyom az anyósommal. Szinte erősebb mint anyukámmal. Akkor simán oda tudtam volna költözni. Aztán jöttek a gyerekek es megváltoztam. Egyre kritikusabb lettem en és ö is. Még mindig jo a kapcsolat. De ha 2 napnál tovább vagyunk náluk már menekülnék. Emiatt most azt gondolom jó hogy anno nem koltoztunk oda....nagy sértődések árán tudtunk volna csak kiszállni az együttélésből....

Vjszont van olyan kisgyerekes ismerősöm ahol apuka ott lakik anyóséknál. De ott külön emeleten vannak külön konyhával. És mindkettőjüknek fát lehet vágni a hátán.