Ti mit szolnatok hozza ha a tavolabb elö anyos, apos egyre többet jarna hozzatok?

Tevékeny embereknél lehet őket munkára fogni, ők viszont élvezik is, sőt akár át is vehetik apránként ezekkel a feladatokkal az irányítást az otthonodban. Ha lusták, bele sem kezdenek, csak kifogásokat találnak.

Én hasonló helyzetben vagyok, de itt a várható nyugdíjazás azt jelentené, hogy inkább közelebb költöznének, hogy többet lehessenek az unokával. A tervükhöz semmi közöm, de azt megtehetem (és meg is tenném), hogy nem engedem őket többet hozzánk, hiába lesznek annyival közelebb, hogy boltba menet naponta beugorhatnak. Ne mi legyünk az új és egyetlen életcéljuk, mert a saját felépített életünkben ugyanolyan önállóak maradunk, mint eddig. Még akkor sem kötelességem engedni, ha a nagymama panaszkodik, hogy akkor minek jöttek el a régi helyről, ha nem látogathatnak többet. Őket nem korlátozom a lakhatási kérdésben, engedélyt sem kell kérniük senkitől, de nem kell tűrnöm, hogy felborítsák a napjainkat, mert más elfoglaltságot nem keresnek. Nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor, de ha mégis, kiállunk magunkért. Neked is ezt javaslom.

Nagyon nem örülnék neki. ... Francokat. Elhajtanáma vérbe. De ha lehiggadnék, akkor a páromat kérném meg a finom, de határozott fellépésre.

gyanítom, a gyerekkorában is rátelepedtek.

Férjeddel ülj le még egyszer beszélni. Közöld vele, hogy évi 2x hosszúhétvége oké, lenyeled, de többet ne aludjanak nálatok. Ha pedig jönnek és közlik, hogy ott alszanak, akkor szépen összecuccoltok a férjeddel és elmentek otthonról. A kedves anyóséknak pedig megmondjátok, hogy nektek programotok van, nem volt megbeszélve hogy jönnek illetve előre megmondtátok, nem alkalmas nektek ez az időpont.

Nem kell szívbajosnak lenni, mert képesek odaköltözni pár éven belül a nyakatokra (hiszen már idősek, egyszerűbb ha együtt laktok, stb.). Ezt most kell elvarrni, mielőtt még jobban elmérgesedik a helyzet.