Huszonéves nők! Élnétek együtt a párotok anyjával?

Huszonéves nő vagy, párod nagy eséllyel max 30, anyuka ezek szerint 50-55 lehet vagyis 20-15 éve van a nyugdíjig, menjen el dolgozni!

Nem mellwsleg, remélem, külön kasszán vagytok

Biztos hogy nem. Persze más kérdés ha csak ideiglenesen, meghatározott ideig (Mondjuk ha elromlott a fűtés, csak csütörtökön ér ki a szerelő, és két hétre ideköltözik, persze, semmi gond) vagy ha teljesen külön lakrészben, mint felettem is írták.

De ebben a szituációban esélytelen. Egyrészt ez a felállás konfliktusért kiált. Pici helyen összezárva te, és az anyósod aki fiatal még, szellemileg és testileg friss, viszont egész nap otthon unatkozik. "Jó" esetben csak a párkapcsolatodat nyomja agyon, mert nem tarthattok egy romantikus estét anélkül hogy a mama ott kötögetne a sarokban, rossz esetben nagy unalmában nekiáll beleszólni a háztartásodba és átrendezni a konyhaszekrényt amíg ti dolgoztok. Az is biztos hogy ha egyszer odaköltözik, nem fog elköltözni hiszen se fiatalabb, se képzettebb nem lesz, ha most nem tudja eltartani magát, később miért tudná. Így mostantól minden döntésben figyelembe kell venni őt is, akármilyen rövid- vagy hosszútávú. Kutya, macska, gyerek, nagyobb lakás, saját ház, a nappali berendezése, a holnapi menü, a nyaralás, költözés, mindegyikben lesz szava, hiszen őt is érinti.

És itt jön be az ami miatt én meg se fontolnám: a mama 50-PÁR ÉVES. Nem haldoklik, egészséges viszonylag, és rettenetesen fiatal. Ez nem egy 5 évig fennálló probléma lesz, még 30-40 évig elélhet. Az én egyik nagymamám 93 évesen ment el, a másik 78 évesen semmi jelét nem mutatja hogy öregedne, még lazán felássa a kertet ha olyan kedve van. Tényleg szeretnél 30 évig csak olyan ételeket főzni amit a mama szeret, 30 évig nem tartani egy meghitt estét, vagy csak egy meghitt öt percet a pároddal, 30 évig úgy berendezni a nappalit hogy az ő cuccai is odaférjenek, úgy felnevelni a gyerekeidet ha lesznek, hogy minden pillanatban ott van ő is, 30 évig ha el akartok utazni, vagy kaptok egy jobb állást az ország másik végén azon gondolkodni hogy mi lesz a mamával, hozzá igazodni mindenben?

50 éves leszel addigra. Én nem akarnám huszonévesen arra kötelezni magam hogy 50 éves koromig valaki máshoz képest éljem az életemet.

Ha ezt így leközölte, akkor válaszd a mehetsz verziót. Majd megbánja ő azt még! Szerintem azt hiszi, te azt nem mered meglépni és bele mész majd ebben a szerelmi háromszögbe!

Anyukát leosztottam volna, ha úgy megmondja nekem ilyen szavakkal... Mondanám, hogy fogjon magának pasit, aki eltartja, mert ahhoz nagyon értett mindig.

Tiszta anyósom. Már hogy a belepofátlankodtam oda neki a fiával való "anyagi kapcsolatába", mert ő azért tartotta otthon a fiát, meg hogy legyen kinek siránkozni ja plusz őt tette meg A férfinak a házban! Ezt fejére is varrta a fiának. Még azt is előadták nekem, hogy tutira érezzem magam még kívülállóbbnak, aki ne gondolja, hogy belerondíthat, hogy a hugica a férjemet nem is testvérként, hanem kb. apaként tekinti! Ami hazugság volt, mert a férjem sosem atyáskodott felette. 7 év alatt egy apás típusú megnyilvánulást nem láttam.

De a "nem ereszt" ugyanúgy megvolt. Mindent kitaláltak, hogy el ne menjen a háztól. Jött a "éhen halok nélküled fiam!", a "mi lenne velem", "drága az albérlet, milyen hülye lennél odakölteni egy idegennek a zsebébe" - hm... anyukaéba nyilván jobb volt.

Tapasztalatból mondtam, mert én laktam velük, mert hülye voltam és engedtem, hogy kezdésnek... Hát de akkor szembesültem igazán, hogy ezek kb. napi szinten pumpolják lelkileg őt, akkor láttam bele igazán hogy ők nem egy normális család. A családon belüli kapcsolatokban nagyon nagy bajok vannak, az egymáshoz való viszonyuláshoz. Probléma megoldás kutagadással! Nem csoda ha férjem is ebbe bbeépült ebbe a dologba. Nagyon nehéz volt ebből legalább helyileg kirángatni első kanyarban. Úgyhogy 2 év lett belőle meg jó nagy veszekedések. Én veszekedtem már mindenkivel ott. Végül csak elköltözött velem az anyjától (én mentem volna már akárhogy...), aki igaz előttem költöztette be a pasiját, aki már kisegítette anyagilag, így már nem volt annyira lényeg a fia pénze. Már nem érintette úgy meg a dolog, mikor elmentünk. Sőt, még az albérletet is keresett nekünk! Igaz csak a faluban keresett. Na mondom én oda nem megyek. Kerestem én magunknak.... Na azóta sem lettem jóban velük.

Nem egyszer le lett írva, hogy a Kérdező két dolgot tehet:

Lelép vagy tűr, mivel a pasija csak ezt a két választást hagyta neki, világosan, magyar szavakkal megmondva neki.

Nem is tudom, hogy min rágjuk még itt a gittet!

Nem lennr gáz számomra ideig- óráig együtt élni anyukámmal vagy anyósommal..DE ideiglenesen. Pedig mindkettőt szeretem, jólelkűek, dolgoznak.

Viszont amit te felvazoltál a dologtalan, lusta eltartott anyósodról-na ezt egy percre se gondolnám meg. Akkor sem, ha csak egy hónapról lenne szó. Az a nő, aki 50páréves koráig nem dolgozott, nrm tudott semmi egzisztenciát teremteni, annak a jövőben is gondjai lesznek ezzel. Ti fogjáok eltartani, mert dolgozni tuti nem fog. Mellesleg ha gyereket akarnátok, ti erezzétek magatokat kellemetlenül hogy nem fertek el? Mellesleg non-stop otthon lesz. Mindig. Hát...sajnalom kimondani, de én inkább keresnék magamnak B tervet.

Anyósom pont ilyen. A fia is tipikus anyuci pici fia. A mi szerencsénk az,hogy anyósom messze lakik tőlünk,de ha felmerülne bármikor is,hogy hozzánk költözne,én menekülnék itthonról,annyi szent. Kérdező,ezt javaslom neked is.

Fiatal vagy,találsz még magadnak olyat,aki szeret,tisztel,és melletted áll.

Off:

#45-ös.

Hát,tudod,az a pasi még nem született meg,akiért lemondanék a gyerekemről,és fordított esetben sem kérnék ilyet senkitől. Sajnos én is találkoztam ilyennel. Ott egy anyuka adta állami gondozásba a 3 éven aluli gyerekét egy pasi miatt,akivel szétmentek évek múlva,de addigra a gyereket örökbeadták,mert anyuka nem látogatta. Így se férj,se gyerek. Megérte?