Miért inkább anyós problémák vannak és nem após?

Nem olvastam el minden választ,mert a kérdésről eszembe jutott a saját történetem. Fiatal házasok voltunk,még kellett volna gyűjtenünk egy kicsit,ahhoz hogy a férjemmel lakást tudjunk venni. Anyósom és apósom elváltak. Apósom egyedül élt,és szinte könyörgött,hogy amíg gyűjtögetünk,költöztünk hozzá,mert van hely. Mi belementünk. Viszont ekkor kezdődött a pokol számomra. Mindenbe próbált beleszólni,én még futottam anyóshoz panaszkodni. Azt hittem apósom a rossz,anyósom a jó. Aztán pár év után rájöttem,hogy apósom csak jót akart,csak nem jól kommunikálta le a mondandóját. Anyósom meg szinte annak örült,hogy én szenvedek. Igaz már elváltam,de visszagondolva,látom,hogy ha apósomra hallgatók,akkor sokkal könnyebb lett volna minden.

Én ebből annyit tanultam meg,hogy teljesen mindegy,hogy anyós vagy após a fekete bárány,inkább megyek a saját utamon. Akkor ha csalódok,tudni fogom,hogy én hibáztam.

Túl nagy a generációs szakadék. Túl nagy az ugrás a mostani anyósok és menyek között. Technikai fejlődés tul gyors az előző generációkhoz képest, az információ áramlás, orvostudomány fejlődése (hozzátáplálás.. Stb), a családi életben is változások állnak be(apa szerepe a családban) ez mind plusz konfliktus forrás. Erről lehetne regényt írni...

Plusz a nők kritikusabbak a masikkal.

Pedig ez elég egyszerű: mert a nőktől jobban el van várva a szocializálódás.

Igaz, nincs férjem, de ha a több tucat rokonból, ismerősből indulok ki, a nőknek inkább "muszáj" jópofizni. Ha mondjuk férfi vagy, akár após, akár vő, kivonhatod magadat a családi dolgokból. Sokat dolgoztál, fáradt vagy, más dolgod van. Egy nő ugyanezt nem mondhatja. Vagy igen, de akkor ő lesz a sz*r.

Mondjuk egy férfi itt megkérdezi, hogy oké-e, ha nem akar állandóan az anyósánál ülni, a többség - helyesen - egyet fog érteni, hogy felesleges. De ha nő kérdezi meg ugyanazt, a válaszok többsége az lesz, hogy "nem fogsz belehalni", "ki lehet bírni". Csak ha az egész életed kibírások sorozata úgy, hogy a párodnak ugyanezt nem kell teljesítenie, az eléggé fárasztó.

Ha a férfiakra lenne rákényszerítve a női szerep, apósokra az, hogy készüljenek kajával, tegyenek rendet, beszélgessenek, érdeklődjenek a fiatalok felől, a vőknek meg ülni kellene és bólogatni, nyelni a kioktatást, az okoskodást, akkor köztük lenne ez az ellentét.

Az anyak hajlamosak arra hogy birtokkent tekintsenek a gyerekukre. Ez sajnos oda vezet, hogy ami a gyereküknek akarmikor is jo lesz, az az anyosoknak nem. Mert nem azt nezik hogy a gyereknek mi a jo, hanem sajat maguknak. Mert a gyerekük nekik csak egy tulajdon, akit megszültek, es azt hiszik, innentol kezdve azt fogják csinálni amit ők mondanak. Persze nem minden no valik szipirtyova az anyasag utan, es vannak olyan nok is, akik mar bovel a gyerek vallalas elott is rossz boszorkák voltak. 😀

Es igen, en is no vagyok. De jeleneleg nem gondolom azt hogy utálnom kellene a parom gyereket. Max ha ellenem beszéli, vagy alapbol elter a személyiségünk, annyira, hogy ertelmes parbeszedet nem tudunk lefolytatni. De ettol fuggetlenul meg mindig nem tiltanam tole a fiam. Minek? Semmi értelme.