Ez normális hozzáállás? Ezért kitagadni a saját gyermeked?

Én megértem a mamát ha szomorú, de azért elég mocskos így reagálni.

Amúgy felesleges volt ebbe a harcba belemenni és izmoskodni, hogy ti aztán csakazért is jól leoltjátok az öreglányt. El lehetett volna hallgattatni annyival, hogy kedves mama, próbálkoztunk, nem jött össze, voltunk orvosnál és nekünk nem lehet. Erre nem tudott volna mit mondani és a családi béke is megmaradt volna.

Szerintem meg az szomorú, ha valami számára az emberi élet célja a reprodukció.

Igen, a kutya célja ez, a macska célja ez, a pingvin célja ez, de az ember hangyányit már túllépett az állatvilágon (már aki természetesen), és lehetnek ennél jóval sokrétűbb és komplexebb céljai, és nem is feltétlen a vallásokra gondolok itt, de azoknál se az a fő cél, hogy csinálj minél több gyereket.

Mellesleg az embert mint fajt, egyáltalán nem azért fenyegeti a kihalás, mert túl keveset szűl és elfogy, hanem mert olyan sokan vannak, hogy teljesen felemésztik a Föld minden erőforrását.

12-es vagyok ismét

Ilyen vitákba nem érdemes belemenni a mamával, mint mondtam felkellett volna állni az asztaltól és kisétálni, nem pedig sérgetetni, ahogy ő téged. "Okos enged, szamár szenved". Persze, a ti döntésetek hogy nem akartok gyereket, és ebbe beleszólása nincs senkinek. Én megértem az anyósod is. Édesapám több stroke után is csak az unokái miatt küzdött meg az újrajárásért, hogy tudjon velük játszani és megölelni őket. Ha nem lenne a 2 lányom, beletörődött volna a sorsába, és most pelenkázhatnám. Jobb lenne a helyzetetek, ha a párodnak lenne testvére, aki vállalna gyermeket, de így kemény a szitu. Az én anyósom is egy hárpia, a béke kedvéért inkább nagyokat nyelek, de nem veszekszek vele, a párom miatt sem. Inkább nem beszélek vele ha nem muszáj, csak annyit amennyit kell. Amúgy végtelenül jószívű asszony. Hagyjátok hogy csillapodjanak a kedélyek, és ha már ő is megnyugodott, a párod mondja meg neki hogy a gyerektémáról nem akartok hallani. Egy anya ennyiért nem tagadja ki az egyetlen gyermekét, ez csak a hirtelen harag volt.

Nagyon sokan írnak ide olyan fiatalok, akik nem akarnak gyereket. Nem baj. Én sem akartam. Mégis lett, az én dolgom, miért döntöttem másként. Életem legjobb döntése volt, de ez még nem biztosíték arra, hogy ez mással is így történik.

Mindenesetre amíg úgy nézett ki, hogy nem lesz gyerekünk, és a családom így reagált volna, akkor én is elküldtem volna a búsba.

#26: Nem, még mindig nem értem.

A szüleim életének sem a reprodukció volt A célja, igen volt egy olyan céluk, hogy akartak egy gyereket, így lettem én. De ezenfelül még rengeteg céljuk volt, van és lesz.

Nem az én születésem volt az életük egyetlen célja, különben ha így lett volna, akkor mióta nagykorú lettem és elköltöztem, csak vegetálnának és néznének maguk elé 20-30-40 évig, hiszen az életük célját már teljesítették.

Csak annyit tudok mondani miután elolvastam: örüljetek hogy megszabadultatok ettől a némbertől, anyának nem nevezhető lénytől! Akinek a saját akarata fontosabb a gyereke boldogságánál az számomra nem nevezhető szülőnek. Nem azért szülünk gyereket hogy majd az szül nekünk unokát. Aki ezért vállal gyereket, inkább ne tegye. A gyerek egy külön ember. Külön élettel. Külön akarattal. Külön jövővel. Egyáltalán nem kötelessége senkinek csak azért gyereket vállalnia hogy a saját anyjának apjának eleget tegyen. Mert nem ők fogják felnevelni. Nem ők fogják etetni, nevelni, anyagiakat vállalni stb. Ők csak elbabáznak, elunokáznak, és ki tudja, még ha segíteni is akarnak, lehet hogy néhány év múlva elhunynak és ott marad a szülő nagyszülői segítség nélkül. Mindenkinek joga van eldönteni hogy vállal e gyereket vagy sem. Ebbe a szülőknek semmi, de az ég világon semmi beleszólása sincs. Kitagadni pedig nem tudnak ezért. Köteles rész jár. Ami pedig a kapcsolattartast illeti, lehet nehéz a párodnak, de gondoljatok bele, milyen anya az ilyen aki így viselkedik a saját gyerekével szemben mert az nem teljesíti az ő akaratát. Talán jobb is így.

Egyébként én nem vagyok gyerek ellenes. Van egy fiam. Párommal közösen vállaltuk mindenféle szülői nyomás nélkül. Mert mi szerettünk volna. Mert úgy éreztük hiányzik az életünkből. És imádjuk. És nem azért vállaltuk hogy majd a mi akaratunk szerint éljen. Engem nem fog érdekelni ha pl a saját neméhez fog vonzodni, ha úgy meg találja a boldogságot. Nem fog zavarni, ha nem akar gyereket, helyette pl be szeretné utazni a világot ha az boldoggá teszi. Ő élete, úgy éli ahogy szeretné. Legyen boldog, nekem ennyi a fontos.