Ez normális hozzáállás? Ezért kitagadni a saját gyermeked?

Miért talán szó nélkül tűrnöm kellett volna, ahogy sérteget és beszólogat?? Elmondtuk minden alkalommal, hogy ne zaklasson már állandóan a témával, de csak folytatta. Mondjuk azok után, ahogy viselkedett és amiket mondott, a legkevésbé sem bánom, ha nem kedvel, az érzés kölcsönös. Ha valóban annyira gyereket akar, akkor meg igen is szüljön magával és ne az én méhemmel akarjon rendelkezni.

Egyébként sem fog a gyerek iránti álláspontunk változni, kiskorom óta tudom, hogy nem akarok gyereket, férjem dettó. Szeretjük a mostani életünket, nem akarjuk lekötni magunkat egy életre egy gyerekkel és nem gondolnám, hogy pusztán emiatt bárkinek is jogában állna sértegetni, beszólogatni, ahogy anyós tette. A kitagadást meg főleg nem értem.... Ja és többen írtátok, hogy anyós nem gondolta komolyan, majd enyhül.. Most nem azért, de erre az égvilágon semmiféle mentség nincs. Csak azért mert ő nem gondolta komolyan, majd azt hiszi a fia szó nélkül megbocsajt neki?? A szavaknak és a tetteknek súlya van, ezt megtanulhatta volna már ő is! Ez nem úgy működik, hogy odabököd, hogy ja bocs mégsem úgy gondoltam, felejtsük el..

Ne haragudj #14, de iszonyú buta vagy. Semmi összefüggés nincs a kettő között!

Ő ÖNKÉNT vállalt egy gyereket, mert VÁGYOTT rá!! Épp ezért nem fogok soha szülni, mert egy gyerek életre szóló felelősség, bár végülis igazad van, megoldható úgyis, hogy fogom aztán kitagadom a fenébe a tulajdon gyerekem, csak mert annak van saját akarata, gyönyörű.

Amúgy anyosnak az ég világon semmije nincs, amiből "kitagadhatna", de ha lenne se izgatna, nem vagyunk rászorulva senkire, nem is értem ez mégis hogy jött ide. És ha tudnál szöveget olvasni és értelmezni, akkor felfognád, hogy a legkevésbé sem izgat, hogy engem nem kedvel ezek után anyós, ugyanis én se őt, a férjemet bántja kissé, hogy kitagadta a saját anyja és azt vágta hozzá, hogy többé nem létezik számára.. De látom vannak még olyan emberek, akik ezt szintén lazán meglépnék..