Ez a normális hozzáállás egy alkoholista férjhez?

Mit várnál anyukádtól?

Ő nem tudja meggyógyítani apukádat, főleg, hogy apukád nem is akar változni.

Annyit tudna tenni, hogy elhagyja, hogy nektek normálisabb életetek legyen. De gondolom, nem akarja teljesen magára hagyni, mert szereti és fél, hogy még jobban tönkremegy egyedül.

Nálunk is hasonló volt. Anyukám lépett. Legalább nekünk normális életünk lett. Apukám azóta sem változott.

A párom testvérei ketten élnek a régi házunkban, mert a szüleik korán meghaltak.

Ugyanezt csinálják, a bátyja munka után mindig lerészegedik, hétvégén már reggel részeg. Azt mondja, hogy egy nap egy sört meg egy felest iszik, de az alsó hangon is 3-3 de még több is. Mindig azt hazudj, hogy ki megy a boltba újságért és mikor visszajön nem tud bejönne a kapun.

Szóval mindenki tudja mi az igazság, de úgy tesznek, mintha valami más lenne. Ha részeg, gusztustalan veszekednek, aminek sosincs semmi következménye, mert másnap úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna.

Anyukád is meg a párom nővére is fenntartója ezt az állapotot, mert szeret áldozat lenni, hogy mindenki őket sajnálja, hogy milyen rendes asszonyok és mennyit kell szenvedniük, de azért pl a nővére bevásárlás áll mégis meg eszi a sört meg ha ide jönnek látogatóba, akkor a felest is megveszi neki az útra.

Az én apám is alkoholista volt és én nem élnék együtt egy ilyen emberrel, még akkor sem, ha sajnálnám.

Ezen a helyzeten csak egy külső, családon kívüli, határozott ember tudna segíteni. Pl amíg kicsi voltál, a gyámhatóság mondhatja volna, hogy ha nem változtat, akkor elveszithet téged, de már felnőttél, így ez sem befolyásolja. Esetleg egy orvos mondhatná, hogy ha nem teszi le az italt, akkor belehal, de nem biztos hogy érdekelné. Esetleg még valami vallási csoport segíthetne, de ahhoz akarnia kellene a változást.

Nem egyedi sajnos, akit anyukád csinál, sokan élnek így, de igazad van abban, hogy nem normális és egyáltalán nem hatékony.

Annyit tehetsz, hogy mielőbb elköltözöl és próbálod anyukádat is elhozni onnan, de valószínűleg apád mellett marad.

Sajnálom nagyon. Remélem szebb életed lesz.

"Apa hajthatatlan, tehát észérvekkel és bűntudatkeltéssel próbálta már anya meggyőzni, de maximum 1-2 napra hagyott fel az ivással. És magán sem akar segíteni."

Leírtad a kulcsmondatot. Alkoholizmusból akkor lehet kilábalni, ha a szenvedélybeteg belátja a bajt és akar változtatni.

Számomra azért érdekes a kérdésed, mert te más szempontból látod az egész szituációt. Alkoholista férjem volt, nem kellett hozzá indok, nem volt sem borzasztó gyermekkora, sem párkapcsolati problémák, sem alkoholista minta előtte. Egyébként is hülyeség ez az okkeresés, sok ember él át kríziseket, az alapvető az, hogy milyen stratégiával dolgozza fel ezeket.

Én is megpróbáltam segíteni rajta, orvossal, pszichológussal is. Volt elvonón, többszöri próbálkozás után volt hajlandó befeküdni, otthagyta, mielőtt az érdemi terápia elkezdődött volna, épp csak kihúzták a delíriumból és elkezdték feltáplálni. Nem fogadta el, hogy beteg, és változtatnia kell. Akkor adtam fel, amikor közölte, hogy neki így jó, ahogy van.

Elváltunk és magára maradt. Másfél év múlva meghalt balesetben. Tökrészeg volt, addigra már hajléktalan (mindent elivott a válás után), elképesztően leromlott állapotban.

Mondd, mit éreznél, ha így látnád apádat? Helyeselnéd, hogy anyád elvált? Vagy felháborítana, hogy nektek ugyan sokkal nyugodtabb életetek van, netán még az anyagi körülményeitek is jelentősen javulnak (nálunk ez történt, mindig jól kerestem, de a pia sokba kerül), de apád végképp tönkremegy? Komolyan érdekel. Én azt gondolom, helyesen döntöttem, akkor is, ha a gyerekeim sajnálták az apjukat, és megviselte őket a halála. Te is ilyesmit vársz el anyádtól, vagy mégis mit gondolsz, mit tehetne?

Egy függő addig nem gyógyul ki, amíg maga nem akar.

Apád nem akar.

Anyád helyében elváltam volna, mert ő választhatja azt, hogy a vedelés fontosabb, mint a családja, de anyádnak nem kötelessége ehhez beáldozni a családját.

Egyet jegyezz meg: a tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak. Apád piás. Anyád asszisztál, mindegy, mint mond, hogyan veszekszik, a gyerekek pedig a kettejük játszmájának áldozatai. Olvasd el a Mérgező szülők című könyvet!

Ne haragudj a nyersségemért, de kb. erről van szó.

Legjobb barátnőm a testvéreivel karöltve az anyjuk mögé álltak és biztosították a támogatásukról. Az anya így elvált.

"Általában poénként meséli el a rokonoknak/barátoknak/nekem, hogy apa részegen milyen hülyeséget mondott vagy, hogy éppen hogy esett el meg hasonlók." Így védekezik, anyám is hasonlót csinált mindig, nekem aránylag mértékkel ivott az apám, viszont agresszív volt. Anyám így dolgozta fel. Eh.

Kedves Kérdező!

Mivel magam végig mentem a fönt vázolt helyzeten, a tanácsaim az alábbiak:

1. tanulj, hogy amikor végre elkerülsz otthonról, elfogadható legyen a megélhetésed. Számítógépes ismeretek elengedhetetlenek. Jogsi és nyelv nagyon jó lenne,

2. ne adj ki magadról olyan infót, amivel visszaélhetnek, ne bízd rájuk a fejlődésedet,

3. lásd be, hiába van igazad a helyzetfelismerésben, az eszközkészeleted a helyzeted menedzselésére nulla. Tedd fel a kérdést magadnak, milyen mértékben kell/érdemes beavonódnod? (Olvasd el az Emberi játszmák és a Mérgező szülők c. könyveket, ill. más szakirodalmat.),

4. ha majd elköltözöl otthonról, majd akkor tudsz biztosítani helyet azoknak, akik ki akarnak lépni a helyzetükből, pl a kisebb tesód, ha van. Reméljük, az önállódosodásod hamarabb történik meg, mint az édesapád halála (bocs),

5. előre nézz! Sajnos (2. bocs) az alkoholisták hamarabb halnak meg, mint ahogy a környezetük erre felkészülne. Nehogy azt kelljen hallanom rólad huszonkevés éves korodban, hogy még mindig a számodra megoldhatatlan feladattal birkózol ahelyett, hogy a saját életedet élnéd.

Remélem, nem bántásnak veszed a levelemet. Céltudatosságot kívánok neked. És mindig előre nézz.

A fuggok melle altalaban mindig kerul egy tarsfuggo vagy kenyszeeres segiteni akaro. Apukad alkoholista, anyukad pedig apukadtol fugg (hogy ez esetleg csak anyagi-e azt innen nem tudjatjuk, de tobbnyire tarsfuggoseg, koros onbizalomhiany, az ujtol valo felelem stb. masszivan benne van).

Te ne legyel kenyszeres seguteni akaro es anyukadtol se vard el.

A fuggo emberek csak magukon tudnak valtoztatni (legtobben nagyon sulyos krizishelyzetben). Lehet anyukad, ha meggenyegetne, hogy elvalik e el is inditana a valast, akkor apud hajlando lenne MAGATOL elmenni elvonora stb. de ha nem? Anyukad akarna es tudna egyedul elni? (Az enyem nem akart es csak szepen eldegelt az alkoholista papam mellett szamomra pont ugyanilyen erthetetlen modon.)

Felnotteknt belattam, nem valthatom meg a szuleimet. Anyam helyett nem valhatok es a papam helyett nem "nem ihatok". Ez az o problemajuk, az o eletuk.

Anyudnak abba tudsz segiteni, hogy raveszed jarjon tarsasagba, sportoljon, probaljon ki uj dolgokat azaz szerezzen sikerelmenyt maganak es akkor hatha egyszer belatja nem apad mellett es nem igy jo elni.

Apukadnak jozan pillanataiban mondhatod, hogy gaz, amit csinal es probaljon szakembertol segitseget kerni ( van anonim alkoholistak is), de ha nem hallgat rad, akkor fogadd el.