Barátnőm szereti kínozni a betévedő csótányokat, normális ez?

Hát ez elég érdekes dolog, de amúgy van egy premorális kor a gyerekeknél, amikor úgymond még fogékonyabbak a szadizmusra… De ez sokszor simán az idő múlásával megszűnik.

Saját példám, hogy gyerekként a mortal combat és god of war videojátékoknál órákig lekötött a különböző belezős, szemkinyomós, stb. kivégzések nézése, ma meg 26 évesen egy kicsit sem mozgat meg, unalmas, nem vált ki semmit…

A legdurvább “állatkínzás” amit elkövettem, hogy 12 évesen csigákra sót szórtam és néztem ahogy habzanak, de ma már undort és sajnálatot is vált ki belőlem ha letaposok egyet véletlenül….

Meg oviban gilisztát boncoltam, amitől valami náci tudósnak éreztem magam, akkoriban hallottam ilyen náci orvosi kísérletekről amik felkeltették az érdeklődésemet…

De sosem voltam ilyen tipikus visszahúzódó gyerek, s szerencsére megszületett bennem az empátia.

Mondjuk 16 évesen egy kicsit idős ehhez a lány, de talán később még változik.

23 Mindenki mashogy eli meg az emoatiat... en pl gyerekkoromban nagyon kicsin kinoztam csak allatoty talan 2-3mat osszvissz. Alapvetoen maig elerzekenyulok bizonyos filmeken, ha olyan a sztori. Viszont mar 10 eves korom korul kialakult az a kepessegem, hogy kozben rajovok, hogy csak filmet nezek es siman el tudok vonatkoztatni, ha akarom. Igy egy nehez sorsu ember irant is mely empatiat tudok erezni, de ha pl manipulativitast fedezek fel egy emberben vagy kegyetlenseget, akkor vele egyaltalan nem empatizalok.

Sot orvostanhallgatokent az emberi hullaktol sem vagyok rosszul, siman elvonatkoztatok...

"Ameddig a párkapcsolatotok rendben addig mindegy ez."

NEM! Ez kvára nem mind1!

Ne hagyjátok már az állatokat kínozni senkitől sem!: akár a nagyanyád, akár a csajod, akár az urad stb!!

Egy társadalmat nagyban jellemez az, ahogyan az állatokkal bánik és egy ember valódi jellemét abból lehet igazán megismerni, ahogyan az állatokkal bánik..