Ti nem sajnáljátok a tyúkot/kakast mikor levágjátok?

Nagymamám minden állatát sajnálta, de a tyúkot, disznót arra tartotta, hogy megegye, nem házi kedvencnek így nem kötődött úgy hozzájuk, mint te.

Egyszer unokatesóm jött disznóvágásra, ő is emlékezett rá, hogy ez volt a szelíd malac, jött bújt, hogy vakard a hasát, meg ilyenek. Kb addig sajnálta, míg egybenlátta, utána már nagy lelkesedéssel gyúrta a kolbászbavalót, meg jóízűen ette a hurkát.

Sajnálom őket de velük nem kötök olyan szoros barátságot, inkább a malacokat, nyuszikat szoktam sajnálni.

A disznót az ember pici korától neveli, tanítgatni is lehet, lehet a végén már nagy lesz és büdös, de akkor is... még a kutya is "sajnálta", hogy vágják a haverját.

A nyuszikák pedig tök aranyosak..

Soha nem tudnám levágni. Tudom, hogy az se jobb, ha a boltban, a hentesnél vagy a piacon veszem meg a csirkét; de legalább nem nekem kell az életét kioltanom...

Szörnyű a tudat, hogy egy élőlény meghal, hogy én jót egyek belőle. Ezért próbálok ritkábban venni.

Hát, én városi vagyok,és már sokszor elgondoltam, hogy ha nekemkellene állatot tartanom, és magamnak levágnom, biztos hirtelen vegetáriánus lennék...

Így a városban, ahol a csomagolt hússzeletet veszed meg, valahogy elfojtod a tudatot, hogy ez egy állat testének a része...