Lehetséges hogy meghűlt a kisgalamb?

Szerintem azt lehetővé kellene tenni nekik, hogy kicsit kimenjenek és ismerkedjenek a külvilággal. Ők még úgyis vissza járnak majd, amíg nem találnak párt maguknak, de legalább szokják mi van odakint.

A lány galamboknak könnyebb dolga van, mert ha egy fiú madár megszédíti őket, akkor már mutatja az utat a fészekrakás, a családi "rend" felé. A többi meg jön magától. Enni viszont visszajárhat majd, sőt enni hozhatja a párját is.

Ebben az évben még a tiéd biztos, hogy bent marad, de már érdemes kint is körülnéznie, hogy szokja a majdani életterét.

Az én június elején született kislány galambom még csak mostanában, októberben kezd kimaradni éjszakára a kintiekkel, de pl most az elmúlt éjszaka itt bent aludt, szóval még nem lehet túl komoly kapcsolata kint.

Ezeknek a madaraknak már kell a lehetőség, hogy ki tudjanak járni ha akarnak.

Ó szegényke. A béres cseppet is próbálsz egy cseppet adni neki? Attól se jön meg az étvágya?

A másik azonos nemű madár általában megtépi a gyengébbet, erre sajnos kell számítani.

Az én júniusban született lány galambom már rendszeresen ki jár, sőt sokszor kint is alszik. Viszont másnap reggel már jön korán enni. :) Sőt akkor be is jön és nem megy ki egy ideig. Aztán később megint eltűnik egy két napra.

Azt a kislányt már kéthónapos kora óta nagyon kerülgeti az apja. A kislány meg eleinte menekült előle és a csőrével csapkodott felé, de az csak olyan "futok még kát kört, nehogy azt higgye, hogy olyan vagyok", jelképes menekülés lehetett mert végül beadta a derekát és lefeküdt neki. :)

Az anyja meg féltékeny rá. Mindig zavarja az 5 hónapos madarat.

Érdekes a galambok élete is ha jobban megfigyeljük. Pedig azt mondják a galamb monogám, de az én 11 éves nagylegényemnek már háreme van. :))

Ez az első olyan itt született galamb, amelyik nem ment el 2 hónapon belül. Talán mert közeleg a tél és érzi, hogy egyre kevesebb kint a lehetőség. Remélem tavasszal majd igazi párt talál magának odakint.

Most már, majd enni fog magától is, ha rákapott az önállóság "ízére".

Amelyik galambocska egészen kicsi korától megszeret, az legfeljebb csak akkor fog elmenni, ha majd párt talál magának. Viszont ha a párjával együtt ott választ élőhelyet, akkor ott maradnak.

Volt még régen, még mielőtt nekem itt az erkélyen ez a most tizenegy éves kisgalambom megszületett, itt költöttek ki galambok egy galamb kislányt, akinek tettem ide műanyag, 5 centi magas vizesedényt kisebb- nagyobb kövekkel az alján, amire tudott lépkedni és abban fürdött a nyári napokon, mindenféle zöld rozmaring bokrok alatt.

Az ujjammal kicsit megcsapkodtam a vizet. Erre ő is oda jött és bele feküdt. Elkezdte benne rázni a tollát, belecsapkodott a csőrével.. Imádta. Kijött a vízből, akkor is mindig rajtam lógott. Ott mászkált és szárítgatta magát. Még akkor feltöltöttem egy videót "galamb fürdik" valami hasonló néven, talán még megtalálom..

Már nem találom a videót (sokáig meg volt a VIMEO-n).

Szóval amikor az a galambocska, aki nagyon imádott és már sokszor elrepülgetett, kb másfél-kettő hónapos kora között egyik délután ide jött az erkély korlátra.. de olyan furcsán állt ott, tőle szokatlanul tartózkodva, maga mellett egy másik galambbal.

Ott álltak és nem mozdultak, csak néztük egymást.

Éreztem, hogy ez most "nagy pillanat" és valamit jelent.

A párját hozta bemutatni és búcsúzott.

Ott álltam és ők velem szemben álltak a korláton.

A kislánygalamb nézett rám..

csak nézett, én meg vissza ugyanúgy.

Megmozdulni se mertem, mert olyan volt a pillanat.

Láttam. hogy valamit ezzel mondani akar.

Eltelt talán egy perc-talán kettő..

Aztán már én untam meg és lassan megmozdultam a galambok felé egy kicsit, hogyan reagálnak..

Erre szinte egy villanásra, teljesen egyszerre mozdultak és eltűntek örökre. Később már nem ismertem fel egyik kis csipegető vendégemben sem. Szomorú és egyben szép emlék.

Nem látom véznának a kicsit, de a nagyobbnak olyan furcsán kopasz a nyaka. Talán olyan fajta lehet, hogy később nő ki neki ott a toll? Ezt én se tudom. Az enyémeknek mindig volt ott toll. Habár már volt amelyiknél csak később lett ott teljes fedése.

A másfél hónapos galambok már legtöbbször önállóakká válnak akkorra, de volt már olyan kisgalamb, amelyik nagyon vad volt és egy hónapos korában vadul ugrott, repült neki ablaknak mindennek. Végül kinyitottam az ablakot, hogy menjen ki, ne itt verje össze magát. Az akkor, már egy hónapos korától nagyrészt kint maradt, csak enni járt vissza ..a fehérszárnyú. Ilyen neveket adtam nekik a jellemzőik alapján.

Volt egy "esti vendég" akit este szoktam kismadárként behozni az erkélyről, kicsit enni, mászkált rajtam aranyos volt az is. Sokáig bejárt enni, de egyszer csak eltűnt és nem jött többé.

Annak nagyon érdekes illatszerhez hasonló, pézsmaszerű illata volt.

Olyan fajta lehetett.

Azt megfigyeltem, a kicsi általában olyan mint az anyja. Tőle örökli a nyugodtságát is, vagy és az idegességet.

Az én 11 éves galambomnak az anyja is egészen békés nyugodt madár volt. Az erkélyen szoktak kint lenni 2006-7 környékétől. Sokszor, amikor kimentem akkor nem repült el idegen galambként, hanem meglapult és hagyta magát megfogni és nyugodt volt a kezemben is amikor kicsit simogattam.

A gyereke a mostani galambom, a "gyönyörű" is hihetetlenül emberszerető és értelmes. Nagyon, kifejezetten és hihetetlenül értelmes. Sokszor mondom, szinte emberként viselkedik. Épp csak megszólalni nem tud emberként.

Még kisebb korában megértett olyan fogalmakat, hogy kicsúfolom.

Ez úgy volt, hogy tőlem tanult turbékolni. Azt próbálta utánozni, ahogy mondtam neki valamit. pl eleinte azt próbálta turbékolni, hogy jólegyél, azt anyám mondogatta neki

Tőlem meg azt hallotta sokszor, hogy gyönyörű.

Ugyanúgy figyelt amikor mondtam, mint amikor egy papagáj tanul beszélni és próbálgatta recsegtetett hanggal utánozni.

Sokszor csak úgy jött ki neki, hogy "gyönyű".

Aztán próbáltam rendesen kimondani, de ő csak elspórolta a felét.

Erre mondtam neki úgy ahogy ő mondta aztán kimondtam teljesen, ahogy kell, ismételgettem felváltva. Erre nagyon mérgesen nekem ugrott és jól összevert a szárnyával és megtépte a fülem, megkapálta mérgesen a csőrével az arcom ahol érte, hogy miért csúfolom ki?! :D Megértette ezt, hogy utánozom és én is szándékosan rosszul mondom, aztán jól.

Hihetetlenül értelmes madár.

Volt amikor épp tanítottam, hogy a szekrényről hova nem szabad pottyantani. Aztán ő azért is pont oda járt. amikor jól megszidtam, erre nekem ugrott és jól elkalapált, hogy de igen, ő akkor is oda fog.. ha a fejemre állok is és jól megvert, vadul mint a Hitckok filmben a madarak, mert ő azt ki akarta harcolni magának. Végül oda tettem alá egy rongyfélét kiterítve, hogy na jól van, győztél. :)

Érdekes, hogy meg tudja tanulni, hogy hova nem lehet nagyon és azt ki kell harcolja ha valamit akar és nem csak úgy suttyomban teszi és kész. Azért kell utánuk takarítani.

Amikor beszélek hozzá, sokszor néz rám és úgy figyel, mint egy ember. Még az is megfordul a fejemben, hogy ne beszéljek neki összevissza hülyeségeket, mert minden szót ért, hiszen itt nőtt fel velem pár napos korától. Csak épp beszélni nem tud. Sokszor úgy néz rám és figyeli amit mondok, hogy zavarba jövök, mint is mondjak értelmeset egy ilyen okos madárnak.

Az is erre, az értelmes megnyilvánulásaira utal, hogy épp a gyönyörű volt soros a fészekben ülésnél. A lány a párja éppen kint volt. Mivel ez a lány, az új párja tavasztól van itt, ezért velem még nincs olyan nagyon nagy barátságban (habár már hagyta magát megsimogatni, kicsit húzodzkodva).

Na szóval a lány jött volna be, de megállt az ablak párkányon. Mivel hűvösebb nap volt, be szerettem volna gyorsan becsukni az ablakot, ezért mentem a gyönyörűért a fészekhez, hogy hívja be a lányt. Letettem és mondtam, hogy itt van a kislány, hívd be. Elkezdte keresni. Mondtam, hogy ott van kint az ablakban. Abban a pillanatban felugrott, kiment és fél perc múlva már jöttek be mindketten. Érti amit mondok neki. Szinte minden szót megért.

Volt amikor mentünk el itthonról és ő ki akart volna menni repülni, viszont akkor nincs aki beengedje. nyitva meg nem hagyom az ablakot, mert akkor bejön a többi galamb is. Szóval ott állt a gyönyörű a csukott ablakban és mondta nekem ahogy szokta, gyöűű gyöűű gyöűű.. gyorsan egymás után, hogy engedjem ki. Erre mondom, hogy most nem szabad kimenni.

Erre meglepetten rám nézett, hogy "mit nem szabad, hiszen nem csináltam semmi rosszat". Értette és meleődött, mire mondom, mit csinált ő amit nem szabad?

Már én is megtanultam kicsit galambul, a gesztus beszédét megértem, és ő is megtanulta megérteni az emberi beszédből amit gyakran hallani szokott.

Sokszor mondják, hogy van aki érti az állatok "beszédét". Igen, hiszen ez egy gesztus nyelv, ami abból áll, hogy gesztusokkal megmutatjuk amit mondani akarunk. Ő is így tesz a párjával.

Ha pl a lány az ajtón ül, a gyönyörű oda akarja hívni a másik szobába (mert kapott "finom" magot amiből meg akarja kínálni), akkor kiszalad és megnézi az ajtón, aztán vissza szalad, addig nem is eszik. Ezt addig ismétli, míg a lány oda nem megy hozzá.

Csodásak ezek a madarak.

Amikor lent van és fel akar menni az ajtóra, akkor gyakran néz oda fel. Akkor felmutatok az ajtóra és elé tartom a kezem, hogy üljön rá. Tudja, ez azt jelenti, hogy fel fogon oda tenni. Felugrik a kezemre, hogy ok. vigyél! :)

Kisebb korában, amikor kezdett nagyfiúdsan viselkedni, akkor eleinte nem tudtam mit csinál, a kéz vagy lábujjaimat nagyon szerette Szeretett rajta egyensúlyozni. Ráült a lábujjaimra és ott egyensúlyozva csapkodott a szárnyával. Csak akkor jöttem rá, hogy mit csinál, amikor oda spricelte a fehér "madártejet". :D

Biztosan az ujjaim a madár farktollaira emlékeztették és ez indíthatta be az ösztönét, hogy ezt meg kell ugrani! :) Aztán később már a régi párját megtalálta kint.

Jaj, még egy érdekes dolog.

Ült az ajtón és viccből mutattam neki a kezemmel, hogy az egyik a másik tetején elkezd csapkodni, mint amikor ő megugorja a párját.

Na nem kellett neki több, mint a vadászrepülő, az ajtóról neki ugrott a fejemnek (mint a Hitchkok filmben..) és össze csípkedte, csapkodta, harapdálta a csőrével a fejem, az arcom, hogy ne csúfoljam ki! :D

Hihetetlen értelmes, okos, szinte emberi madár! :)