Ti hogyan dolgoztátok fel a cicátok elvesztését?

Én pont ahogy te. Borzasztóan nehéz, engem csak az vígasztalt, hogy18 csodás évet töltött velünk, téged is vigasztalon hogy x évig bologan veled van s nem kóbor kiscicaként kellett búcsúznia,de nehéz ez,és tiszta szívből sajnálom cicád és téged is.

Átérzem a helyzeted, 2 hónapja veszítettük el az egyetlen, imádott cicánkat FIP következtében (szintén gyógyíthatatlan). Sokat szenvedett, a végsőkig kitartottam, bújtam a netet, külföldről hozattam neki gyógyszert, de már nem volt ideje hatni (ha hatott volna egyáltalán). Hetekig csak sírtam, teljesen megzuhantam tőle, még most, szenteste is sírva fakadtam, mikor arra gondoltam, mennyire szeretett a karácsonyfa alatt szunyókálni és ilyen édes volt ott. Segíteni talán az idő segít egy kicsit, bár elfelejteni sosem fogod. Azért még nézz utána idegen nyelven is a betegségének, hátha van külföldön gyógyszer rá. Mindent meg kell tenni, amit lehet. Vannak itthon is olyan állatorvosok, akik be tudják szerezni a külföldi szereket. Kitartás!

Annyira sajnállak:((((((Főleg,hogy épp ünnepekor kell ezzel megkűzdened:(((((

Hogy van a cicuskád?

Szegényke:(Simogasd sokat szeretgesd, bár ilyet hülyeség írnom hisz mindent megadsz neki, de könnyebb fel dolgozni utólag picit, hogy tudod jó élete volt melletted.jajjjj olyan szörnyü ez.

na meghòt mán???