Ti hogyan dolgoztátok fel a cicátok/kutyátok/egyéb
állatkák elvesztését?
Figyelt kérdés
Körülbelül 7 hónapja halt meg a cicám leukózisban. :( 11 éves volt, előtte szinte sosem volt beteg. Életerős, gyönyörű, ivartalanított kandúr volt. Teljesen váratlanul ért h ilyen beteg. És akkor már alig maradt ideje (1 hónap), mire észrevehető volt. 10 voltam amikor kaptam és most vagyok 21 éves. Konkréten az életem felét vele éltem le. Ráadásul azt a felét amelyikre jobban emlékszem. Amióta az eszemet tudom, mindig velem volt. Az, hogy mellettem van, természetessé vált... mintha a másik felemtől szakítottak volna el. A legjobb barátom volt, a testvérem, mindenem. Akkora űrt hagyott a halála, és maga az, ahogyan elvitte a betegség, és nekem kellett eldöntenem, hogy meddig nézem még, egyszerűen feldolgozhatatlan. Mit tanácsoltok? :(
ez tényleg borzalmas lehet, én ilyesmibe bele se merek gondolni..
sürgősen szerezz egy kismacskát, aki kihúzza melletted a következő 10-et..egyébként szerintem próbálj arra gondolni, hogy te is meg fogsz halni,ez engem meg szokott vigasztalni
az én macskámat autó ütötte el, és nem lehettem ott, amikor kidobták egy kukába, pedig én eltemettem volna egy szép helyen, mert nagyon szerettem én is, de ezt csak kevesen értik..
2012. dec. 3. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
2/7 anonim válasza:
1. temetés vagy kidobás, neki már mindegy, csak Neked számít, de igazából nincs jelentősége. neki nem lesz attól jobb ha eltemetik.
2012. dec. 3. 00:20
Hasznos számodra ez a válasz?
3/7 anonim válasza:
Júniusban halt meg a kutyám, 12 éves volt már és epilepsziás. Két hónapig tartott, amíg valahogy feldolgoztam az elvesztését, míg találtam másik társat, de ő választott engem a menhelyen és nem fordítva.
Ennél már csak az a rosszabb, ha egy örökbefogadott állat váratlanul elveszti a gazdáját. [link]
2012. dec. 3. 00:53
Hasznos számodra ez a válasz?
4/7 A kérdező kommentje:
Új cicát nem szeretnék. :( Sajnos most a családi körülményeim sem olyanok, h betudjak fogadni egy másik cicát, ráadásul nem is vagyok benne biztos hogy akarok. Láttam meghalni, ahogyan épül le és nem tudtam rajta segíteni. Ha ezt még egyszer át kellene élnem.... megszakadt a szívem és valahogy nem akarom újra...Meg pótlékot sem szeretnék. Egyébként van most 3 cicánk is, őket is szeretem, de ők meg sem közelítik azt, akivel felnőttem. plusz 4. cica már valószínűleg nem kellene. :S Szóval az új cica beszerzésén kívül van egyéb ötlet?
2012. dec. 3. 20:51
5/7 anonim válasza:
Nekem is volt valamikor régen egy ezüstcirmosom. Két hetes korától én neveltem (anyjának nem kellett), nagyon közel kerültünk egymáshoz, utcán pórázon sétált velem. Nyolc évesen daganatot kapott, megoperálták, de nem maradt életben. Azóta voltak már teknősök, halak, madarak és kutya most is van. De cica soha többé.
2012. dec. 3. 20:57
Hasznos számodra ez a válasz?
6/7 anonim válasza:
Igazából ezt sosem lehet kiheverni sajnos:( Persze egy idő után jobb lesz,de az űr a hiánya nem fog elmúlni. Nem lehet elfelejteni,meg kell tanulni ezzel élni. Gyerekkoromban még a cicámat elütötték,szilánkosra tört a csontja szóval műtétről nem lehetett szó,el kellett altatni.Azóta is vannak napok mikor eszembe jut,nem felejtettem el.:( Azóta is elvesztettem már cicát.Az ő elvesztése attól volt kicsit könnyebb számomra,hogy nem szenvedett 13 évesen alva hunyt el,öreg korára nem volt beteg. Volt egy kutyusunk is aki 14 évesen halt meg ő is békésen ment el. De természetesen mai napig hiányoznak. 1 éve,hogy a 19 éves pincsi keverék kutyusunkat el kellett altatnunk. Én még csak 4 éves voltam mikor a nővérem hazahozta :) Majdnem 20 évet éltünk együtt és mikor el kellett altatni olyan üres lett minden és még hogy 1 éve már most is hiányzik nagyon:( Jelenleg 2 cicánk van most,és mindig félek hogy ha lesz valami baj,akkor megint hogy tudom túlélni. Nem egészen 2 hete az egyik cicámat meglőtték légpuskával.Úgy nézett ki mint akit elütöttek és azt hittem a lába eltört és miközben rohantunk vele orvoshoz nagyon megijedtem hogy elveszítem őt. Hál égnek felgyógyult.
Nagyon szomorú amit írtál és nagyon sajnálom,hogy ilyet kellett átélned.
2012. dec. 5. 14:34
Hasznos számodra ez a válasz?
7/7 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. El sem tudom képzelni hogy valaha be merek-e még vállalni még vk.-t. Még egyszer én sem hiszem hogy túlélném, egyszer is maga volt a pokol. De talán majd idővel befogadok egy új állatot a szívembe. :)
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!