Hogyan dolgoztátok fel kedvencetek elvesztését, aki sok évig a család része volt?

Teljesen megértelek. Van egy 10éves kutyusom együtt nőttünk fel mindig játszottunk nagyon sok emlék köt hozzá... Akárkinek beszélek róla és megkérdezi hány éves mondom h 10...rögtön rávágják h akkor már öreg... képtelen lennék feldolgozni ha nem lenne már velem... Nagyon félek, régebben sokx alvás előtt ez járt a fejembe, hogy mi lesz majd ha nem lesz... ráadásul nyáron elütötték, de szerencsére nem lett semmi komoly baja az egyik mancsára ment rá egy picit az autó, de akkor ne tudd meg milyen sokkot kaptam, ott álltam mellette, és vagy 1óráig sírtam még akkor is mikor már ott futkározott mellettem az udvaron, annyira rossz volt látni, hogy mi lett vele, és ráadásul ő is annyira kötődik hozzám, rögtön felém fordult és nyüszögött... Anya is mindig azzal "piszkál" hogy jajj a szerelem... akárhányszor róla beszélek... :)

Őszinte részvétem a kutyusod miatt.. :(

Igen sokan nem tudják felfogni, hogy tud néhány ember így kötődni egy kiskedvenchez, de tud... És sztem ha elveszti nem lehet feldolgozni, olyan mintha családtagot veszítettél volna... Az idő múlásába lehet bízni:(

szegény te:(

én sem tudtam még a mai napig feldolgozni a kedvenc macskám halálát tavaj (2008.12.02-án halt meg) egy autó ütötte el. Reggel amikor mentem a suliba láttam hogy egy vörös cica fekszik az úton meg is sajnáltam ekkor még nem is sejtettem hogy az a cica az én szeretett Tündikecica:'(

otthol már nagymamám tudta h mi a szitu és nem is sejtettem , egész nap nem találtam majd csak nem jött elő

este nagy vihar volt (falun lakunk a főút és a határ mellett) én egész este kereste a szakadó esőben a cicát de nem találtam. Ebben az időszakban nem beszéltem legalább egy hétig) . Majd eszembe jutott a 4-5. napon amit 3 án reggel az úton láttam. Nagymamám elmodta én kiborultam teljesen magambafordultam csak sírtam. Pedig a halála előtt kb két héttel nagyon beteg volt nem is evett csak feküdt. De én éjszakákat virrasztottam mellette gyógyszereztem injekcióztam és egy szép reggel felugrott az ágyamba meggyógyult! Majd elütötte egy állat szerencsétlent ha rá gondolok könnybe lábad a szemem.. még csak nem is volt öreg 2,5-3 éves keverék cicavolt. Soha sem fogom elfelejteni. Nemtudom h míért de én is magamat okolom a haláláért pedig nem tehetek róla ne okold te se magad mert te legalább 12 évet tölthettél vele és a halála pillanatában is vele voltálén pedig majd csak a halála után egy héttel..

akárhányszor meghallom a Republictól a Ha mégegyszer láthtnám című számot sírva fakadok pedig nem vagyok az a sírós típus.

Lemondanék minden álmomról ha csak elbúcsúzhatnék tőle nem érdekelne semmi csak az h tudom h úgy ment el h mellette voltam a halála pillanatában.. nem érdekelne h mennyi minden megadatott eddig nekem az életben bárkivel cserélnék akinek semmije sincs ha utóljára foghatnám a kezemben... már soha nem fogom látni... ha létezik is a túlvilág akkkor sem tudom h hogy van vagy mi van vevle, de az is lehet h semmi se igaz az egészből csak az életünk utolsó pillanatában a nagy sötétség aztán....aztán semmi minta soha nem is lettünk volna

ha valamit kívánhatnék csak annyi lenne h tudjam h jó helyen van és még láthatom valamikor egy jobb helyen

szóval ne okold magad hanem inkább gondolj a szép emlékekre amit a kutyáddal töltöttél

15 fiú voltam

Egy állat nagyon hozzá tud nőni az emberhez, szinte már családtagként tekint rá az ember. Nekem volt egy tacskóm, 13 éve volt amikor el kellett altatni, mert szegény cukorbeteg lett és valamilyen daganatféle is volt már a bőrén...az utolsó pár napban az ételt nem fogadta el...állatklinikára vittük, kapott gyógyszert, infúziót...úgy nézett ki, hogy jobban van...aztán másnap el kellett vinni elaltatni, mert csak szenvedett és már a szemeivel könyörgött, hogy "segíts rajtam"....Még most is belekönnyezek, pedig már több mint 10 éve volt...

eleinte nagyon rossz volt, annyit sírtam mint más egy ember halálánál, de aztán a szép emlékek utat törtek, ma már így emlékezem rá....

19:49 es vagyok

ha tudtam volna h az a nap lessz az utolsó nem mentem volna el a kémiaversenyemre inkább a cicámmal maradok....:'(

nekem a kiskutyám nemrégen halt meg. nem volt sokat velünk, alig több mint egy hónapot. (3 hónapos múlt, amikor meghalt)

Előtte igen beteg volt, szemgyulladás, szaruhártya-sérülés..bár ennek nem volt sok köze halálához.

párom találta meg otthon, próbálta élesztgetni, mikor nem ment hívott akarom-e még látni.persze hogy akartam. nagyon rendes volt, rendbe tette a pöttömöt mire hazaértem. nekem pl kellett az, hogy megnézhessem, megsimogathassam, megölelgethessem az én babám mielőtt eltemettük volna. ettől függetlenül még ma is nagyon hiányzik, üres a lakás nélküle.:(

Szia!

Nagyon sajnálom a kutyádat meg téged is!

Nekem is volt ilyen, de az enyémnek hasnyálmirígy gyulladása volt, 2 évig volt velünk és még a mai napig is hányzik.2 éve befogadtam egy kutyát és imádom else tudok tőle szakadni. Nagyon rossz érzés mikor elveszt valki valamit.

nagyon sajnállak, akkoar te is tudod h milye roszz amikor már nincs

nálunk egy kis állatotthon működik ami az utcárakerül az általában nálunk köt ki eért sajnos elég sok állat halt már meg a kezeim között úhy hogy már az orvosok sem tudtak rajtuk segíteni, éppen ezért van bűntudatom h a cicámtól még elsem tudtam búcsúzni.

19:49 voltam

Megértelek Kedves kérdező :(

Igaz nekem csak 6 hónapig volt hű társam az én kicsi Murphym de ő volt számomra a MINDEN !

Folyamatosan hordtuk az állatklinikára , jött hozzánk az orvos de semmi , nem javult ... mindig minden oltást megkapott időben , pontosan mégis elkapott valamit !

Január 1-én volt 5 éve hogy nincsen többé , feladta a harcot és elment :(

Úgy éreztem megszűnt a világ körülöttem , párom is szerette de őt nem vislete úgy meg , eltemettük és kész neki ennyi volt de nekem nem ... sírtam , sírtam napokig , nem tudtam enni , sem inni belázasodtam , kiszáradtam korházba kerültem , úgy éreztem vele kell lennem (sokan azt mondják ez már beteges ) de nem !

Aztán mire kiengedtek kaptam egy másik kiskutyát , de rá sem tudtam nézni , azt hitte a párom ezzel minden meg van oldva , még jobban tomboltam , dühös voltam és mérges , ennyi volt ?? Egy másik kutya és kész ?? El van intézve ?? Nem ... elajándékoztam a kicsit ... majd 3 év múlva tudtam megtenni az első lépést egy új kutya felé !

De este mikor kinézek és csillagos az ég , az én kincsemre gondolok , és annyit mondok , találkozni fogunk drágám , megígérem neked anya szeret és a szívem egy része csak a tied SOHA DE SOHA nem töltheti be azt a helyet senki , mert az csak a tied egyetlenem !

Bocsánat nem tudok többet írni , a sírástól a lényeg hogy nem vagy egyedül , és hidd el egyszer majd látni fogod , a fájdalom enyhülni fog , de elmúlni SOHA ! Lény erős és gondol arra milyen jó volt együtt :) :(