Hogy tudtátok feldolgozni kedvencetek elvesztését?

én 2 év után sem tudtam feldolgozni..bár 1 év múlva lesz egy kiskutyám..szerintem még akkor sem fogom Őt ugy szeretni mint az előző kutyámat :'(

Amikor elveszett a kutyám, sokáig kerestem, plakátoltam, hirdettem a rádióban. Fél évbe tellett, mire elfogadtam, hogy nem jön vissza. Tesóm macskája amikor meghalt, nagyon rossz volt. Hetekig meg se tudta nézni, hova temettük, csak sírt. Minden nap kicsit jobb lett, de még most egy év után is nagyon szomorú. Idővel jobb lesz. Nálunk mindig van állat, de persze nem rögtön a másik után, hiszen nem pótlék, de azért segít.

Az én kutyám még nem döglött meg de ha megfog biztos nagyon nehezen fogom feldolgozni mert nekem ő nem a kutyám hanem egyben a legjobb barátom is!Olyan lesz mintha egy családtag halna meg.. :(

Az idő, minden sebet begyógyít! Én kutyám, már 12 éve tűnt el, soha nem jött haza.

na ezért nem tatok házi kedvencet!!! mindenből egy tucat és ha megy hagy mennyen!!

Azt tudnám csak elfogadni ha öregsében halna meg. Azt viszont hogy bármilyen baleset történne vele hát nem tudom... Jelenleg most ez a kiskutya ad erőt hogy ne adjam fel az álmaimat senki más, azt hogy láthatom és velem van minden nap és látom felnőni. Korábban elvesztettem már egy kiskutyámat (2 hónapos volt) nagyon rossz volt, a képeit se szeretem nézegetni. Ha őt is elveszteném, az nagyon igazságtalan lenne és túlzás nélkül állíthatom hogy nem élném túl, mert az utóbbi 2 évben csak rossz dolgok történtek velem, tényleg semmi jó, kivéve ez a kiskutya. Úgyhogy: sehogy.

Ki dögöljön meg?

Szerintem vagy arra gondolt, aki azt írta, hogy a kutyája nem döglött még meg, vagy arra, aki azt, hogy ezért vannak sokan (hogy ne kötődjön érzelmileg és ne legyenek háziKEDVENCEK)