Hogy tudtátok feldolgozni kedvencetek elvesztését?

Azt hogy nem döglött még meg én írtam és nagyon sajnálom ha ezzel a lelkébe gázoltam.. -.-

Nálunk falun az ember hal az állat döglik nemtudom nálatok hogy van...

Itt minden nap meglátogatom őket. A Fotóik, videóik pedig egy rövid pillanatra visszahozzák őket.

[link]

Három hete ment el az én kutyuskám. Öreg volt, és tüdőrákos is. Láttam mikor ugrás közben összeesett és ott meg is halt. Én úgy "dolgoztam fel", hogy a másik kutyánkhoz kimentem, és szinte amikor volt időm őt simogattam, beszéltem hozzá (hihetetlenül passzív kutya, egész nap fekszik, és horkol!) ölelgettem.

Találtunk egy kiskutyát az úton, szegénykém, le volt fogyva, és biztos, hogy csúnyán megverték, befogadtuk, mert szüksége volt ránk. Nem mondom, hogy kitöltötte az űrt, de nekem segített feldolgozni, hogy ez a rendje. Meghalt, de akkor segítek másik kutyusnak olyan életet adni, amit megérdemel.

Mondjuk lehet "segített" ezen az is, hogy édesanyám akkor halt meg mikor 10 éves voltam, mamám meg két évre rá. Úgymondva muszáj volt korán ráébrednem az élet rendjére, és tudtam, hogy az is be hogy következni nemsokára, hogy az én picikutyám is elmegy.