Hogy tudtátok feldolgozni kedvencetek elvesztését?

A kissé nyersre sikeredett "hadd menjen"-ben nagy igazság van,nem szabad ragaszkodni.

Én másfél hónapja voltam kénytelen elengedni a 14 éves kutyámat,aki addig minden szabad percemet és gondolatomat lekötötte(hajnalban keltem miatta,este a táskát se tettem le,hogy többet sétálhassunk,a legjobb tápokat és vitaminokat kapta)hihetetlen kötelék volt közöttünk.

Bár ott magasodik a sírja,és az ő illata,a kotorászása helyett csak a semmi van,a mozdulatlanság,azért úgy hiszem ugyanúgy VAN valahol.ahogy mi emberek is csak színleg tűnünk el szem elől.Ez már csak csendes bánat,emlékekkor jön elő.Amikor el kellett döntenem,hogy elaltattatom,akkor három napig zokogtam.