Macskanevelés, SOS?

A macskáim elérték az ingerküszöbömet. Vagy most szoknak le a reggelenkénti őrjítésemről vagy elajándékozom őket, mert már komoly vágyat érzek rá hogy jó alaposan elkalapáljam mindkettőt, állatot meg elvből nem bántok.

Fél éve van itt a kisebbik, a nagyobb 7 hónapja, mindkettőt mentettük, 10-~11 hónaposak. Fél éve nem tudunk átaludni egy éjszakát, eleinte azért, mert még nem tudták a szabályokat, később azért, mert szemét módon trükközni kezdtek.

Albérletben élünk, így nyilván nem kívánatos, hogy kaparják a bútorokat. Erről gyönyörűen le is szoktattam mindkettőt, ehhez éjszaka sokszor felpattantunk férjemmel, ha hallottuk a kárpit hangját... és most ezt használják ki.

Egész nap van előttük száraztáp, szeretik is, elnassolgatják, de kétszer kapnak konzervet is, reggel és este 7-kor. Általában hajnalban a kisebbik 4 és 5 között kattan egyet, és rájön, hogy ő most akar reggelizni. Kezdetben finoman próbált ébresztgetni, de egyikünk sem volt vevő az ötletre; vagy fordultunk egyet és leküldtük az ágyról, vagy ha nagyon nem hagyott békén, kitettük őket a szobából (díjazásul reggelig tartó vernyogást kapunk MINDEN EGYES ALKALOMMAL, hiába nem reagálunk rá).

Kicsinykéim rájöttek, hogy a szép szó nem használ: újabban arra pattanok fel, hogy tíz karommal végigmasszírozzák a fotelt, mindketten, egyszerre, majd ha felkeltem, néznek rám nagy szemekkel.

Erre válaszul általában kidobom őket (mégis mit tennék, legalább egyikük folytatja ám, míg nem kapja meg amit akar), ilyenkor a nagyobbik sorsába beletörődve szórakozik odakint, ámde a kisebb megáll az ajtóban, és vinnyog. Vinnyog reggel hétig. Megállás nélkül, egyre hangosabban és elnyújtva.

Ha nem tartanám állatkínzásnak, már kiműtettem volna a karmaikat... egyszerűen ez elviselhetetlen. Persze mostanában már a száműzetés is derogál nekik, félálomban végig kell kergetnem őket a szobán, partvissal kiűznöm őket az ágy alól, és csak utána tehetem ki őket.

Napközben a stiklijeiket leszámítva tüneményesek és szeretem is őket nagyon, de ez már kezd az egészségünkre menni. Mindkettőnknek stresszes tünetei vannak, hulla fáradtak és morcosak vagyunk.

Ha ez nem fejeződik be sürgősen, tényleg el fogom ajándékozni őket, az egészségünket fontosabbnak tartom (a gyerekvállalástól már így is elrettentettek minket)...

Valakinek lenne esetleg valami használható ötlete, hogyan nevelhetném meg őket? A víztől nem félnek, így spricni kizárva. Kiabálás, morgás, mit nekik... a büntetésből való kizárás nem működik. Kezdem feladni.