Mit csináljak így a hozzánk betévedt kiscicával?

7-es vagyok! De jó hogy jól estek a szavaim! <3

"Csak már most félek, hogy a szívemhez nő a kicsi is. Elfér a kezemben. Felvettem és már dorombolt a pici testével. :("

Ahhhww de édeeees 🥹😻 elolvadok olyan cuki lehet 🥹 sajnálom viszont hogyha tényleg nem tudod megtartani, és ennyire a szívedhez fog nőni a pici csöppség<3 de ne aggódj, ha találsz jó gazdit neki, akkor is nagyon hálás lesz neked, hisz te mentetted meg! Szóval ne csüggedj ha nem tarthatod meg, hisz jó helye lesz, szeretetbe fog felnőni, és ha megengedik neked, akkor néha meg is látogathatod a cicát, vagy érdeklődhetsz felőle mindig :)

"Igen a nagy is igazodik most már. Majd ha elfogynak a gyógyszerei, akkor visszaviszem az orvoshoz és megbeszéljük hogyan tovább."

Na ez remek! Sok puszika neki! 💋

"Neked is minden jót kívánok. Úgy látom állatbarát lehetsz te is. :)"

Köszönöm! :3 És igen nagyon szeretem az állatokat, főleg a cicákat, és érzékenyen érintenek az ilyen sztorik, mint amit elmeséltél a kérdésedben is:( de legalább jó kezekbe kerültek, nem pedig egy olyan hanyag emberhez mint a szomszédod...

Nem kell visszaadnod, ha nagyon kéri, az állatorvosi és etetési ktgeket köteles megtéríteni. Nem fogja, nyugi.

Ha a kiscicát mégis megtartod, köss rá biztosítást. 7 éves kor előtt lehet. A nagyra már nem biztos, hogy tudsz. Ivartalanítás tényleg fontos lesz. A cicák hozzák egymást, valahogy híre megy köztük annak, hol kérhetnek segítséget, attól függetlenül ki nem állhatják egymást😁. Mindenesetre ne etess kint és ne hagyj kint ételmaradékot, mert egyre több cica lesz.

A picit addig mindenképp el kéne különíteni azért, amíg nincs oltva. A leukózisos cica nem tudom, leukózisos volt-e amikor befogadtam. Jóvátehetetlent hibáztam, mert csak a lányokat ivartalaníttattam, mert kezdő cicás voltam és nem tudtam, hogy törvényszerűen elkapja. De betegen költözött be a cicám hordozójába, ami azért volt a sörpad tetején, mert a kutyáim elől szeretett a cicám oda begubózni. Aztán egy reggel egy idegen cicát találtam benne. Rám nézett és tudtam, hogy segítséget kér, pedig akkor még nem is láttam, mennyire sovány. Rettenetesen csúnya volt, gyűrött fülekkel. Megetettem. Utána elment és fél évig nem láttam. Aztàn egyszercsak megint jött. Tél volt és köhögött. Nem értettem a macskákhoz, fogalmam se volt, hogy lehet orboshoz vinni egy idegen vad macskát. De a cicahordozóban volt, gyorsan bezártam és bevittem a házba. A köhögése miatt nem engedtem ki a kertbe vissza. A lehető leggyorsabban állatorvoshoz vittem. A vadmacska tudta, hogy segíteni akarunk, meglepődtem, mennyire szelíden tűr minden vizsgálatot. Kajla kamasznak tűnt, legalább 1 éves lehetett és szerintem nem volt gazdája soha. Úgy hiányzott, mint púp a hátamra. Volt már egy befogadott cicám, a kislányom macskamágnesnek született. Én kutyás voltam gyerekkorom óta, nem voltam felkészülve arra, hogy egy gazdátlan macska kinézi a gyerekemet a hátsó kertben és nyílegyenesen odamegy hozzá. Ő volt Miau, de neki valaha lehetett gazdája, látszott rajta. A rusnya kamaszt Tigrisnek nevezte el a gyerekem. Tüdőgyulladása volt, antibiotikummal pár hét alatt helyrejött és többé már nem akart elhagyni bennünket. Sokat csavargott, de minden este hazajött. A kutyák miatt se volt ez olyan egyszerű. Aztán tudatosan összeszoktattam őket. Miau beszoktatásával volt már tapasztalatom. Tigrist sokkal hamarabb befogadták. De a kutyáim idősödésével rengeteget mászkáltam orvoshoz, iszonyatos költségek. Ott spóroltam pénzt és energiát, ahol tudtam. Fiú macskát nem tartottam fontosnak ivartalanítani. Eleget vittem orvoshoz a fülével, mert mindig begyulladt. A fogai is tönkrementek fiatalon. Engem kizsigereltek a munkahelyen, sokszor éreztem azt, hogy a hajamnál fogva tartom magam ki a mocsárból. A gyerek állandóan beteg volt, este dolgoztam rengeteget, ápoltam az öreg kutyákat, gondoskodtam a kisgyerekemről. Nem mentegetőzés, csak helyzetjelentés. Tigris peremen volt a látószögömben. Olyan 4 éves lehetett, akkor már 3 éve befogadtam, amikor meghallottam azt a belső, halk hangot, hogy Tigrissel nagy baj lehet. Nem volt különösebben beteg, de mintha egy ideje romlott volna az étvágya. Akkor csináltak neki tesztet. Nem fogom megtudni soha, leukózisos volt-e már akkor, amikor befogadtam vagy közben lett az. Arra sem emlékszem, mikor kezdődött az állandó fülgyulladás és miért nem tesztelték azonnal leukózisra. Valószínű én hibáztam. Tartottam a cicától és az elejèn nem mertem cicahordozóba tenni. A tüdőgyulladásnál ő magától ment be. Utólag látom, mennyire felesleges és oktalan félelem volt. Szelíd cica volt kezdettől fogva. Amikor a leukózis kiderült, azonnal elrohantam a másik 2 cicánkkal oltásra. De ők ivartalanítva is voltak. Tigris is ivartalanítva lett ezután. Még körülbelül 2-3 évünk volt együtt a diagnózis után. A betegsége döbbentett rá, hogy mennyire szeretem. Jobban szerettem bármelyik másik macskámnál, csak sokáig nem tudtam róla. Nem volt időm rá, hogy felfogjam, mennyire szeretem. Aztán elkezdett romlani a vérképe. Egyre többször betegedettle, ahogy az immunrendszere gyengül. Antibiotikummal, immunerősítővel többször vissza lehetett őt hozni. Aztán begyulladtak a fogai, több kipotyogott. Nem evett. Volt, amikor a fogászati kezelés javulást hozott. A végén, amikor nagyon nem evett, még utolsó szalmaszálként kihúzattam az összes fogát, hátha megint csak ez a baj. De nem lett jobban. Aztán meghoztam a döntést, amit mindig túl nehezen hozok meg és elvittem elaltatni. Az orvos azt mondta, még szteroidot meg lehet próbálni. Megkönnyebbülten vittem haza. A szteroidtól sokkal jobban lett. Pár nap múlva még meg is kellett szidnom egy este, mert megkergette Miaut és úgy rohangált meg játszott egy macskajátékkal, hogy öröm volt nézni. Hangosan nevettünk a gyerekkel. Aztán a nagy rohangászásban egyszercsak nem mozdult. Rossz érzésem lett. A sarokban feküdt, beakadt a körme a parkettába, nem mozdult. A karomba vettem. Nagyon nagy baj volt. Félájultan feküdt a karomban. Úgy tűnt, nem szenved, de tudtam, hogy haldoklik. Ünnep volt, éjszaka. Reggelig a karomban tartottam. Aztán reggel két rövidet hörgött és elment. Halottak napja volt.

Spórolni akartam az ivartalanításán. Aztán a sokszorosát fizettem ki a betegsége során. A legnagyobb baj, hogy túl későn jöttem rá, mennyire szeretem. Ha egy állat kiválaszt egy embert, abban soha nincs tévedés. Az ember sokszor téved, de az állat soha. Nincs sok ilyen egymásratalálás az életben. Nem szabad elszalasztani.