Hirtelen beszédes lett a macskám, mi lehet az oka?

Szia! Az én sztorim, hátha segít, elmesélem.

Az én cicám lakásban nevelkedett, nem tudta mi az a kinti lét. Néha kiült az ablakba, akkor érzett illatokat, látott madarakat, stb.

Aztán én is pórázzal kivittem sétálni, majd ezt 2.-szor már nem engedett pórázt feltenni magára (esélytelen volt ráadnom, annyira hadakozott, karmolt). Viszont mikor jó idő lett, kitaláltam, vigyük el kocsival a hobbitelkünkre. Annyira odavolt érte, hogy kaparhat, bogarakat vadászhat, hogy alig tudtuk megfogni is hazahozni. Párszor elvittük, mindig nagyon szeretett kint lenni. A lakásnak van egy kinti kiskertje, oda levittem párszor, de csak felügyelettel, mert volt, hogy átment a szomszédba a kerítés egyik lukán, de kétségbe esve nyávogott, mert vissza már nem tudott jönni, de végül megoldottuk.

Viszont, ahogy megérezte a kinti létet, állandóan ki akart menni, bezárva érezte magát, nekem is folyton panaszosan nyávogott.

Végül szegénykém, mikor sógorom jött hozzánk, sajnos kirohant az ajtón, senki nem ment rögtön utána, én meg pont akkor nem volt otthon, de sajnos tudtam, hogy hiába keressük, sose lett meg.

Ennek 13 éve már, tudom hosszú és régi a sztori, de azóta is mardos a lelkifurdalás, illetve mi lett volna ha kérdések. Sose tudtam meg, mi lett vele, hiába plakátolás és keresés, elveszett örökre.

Szóval szerintem ő is kivágyik, ezért sír. Megtudta, hogy a lakás valójában börtön egy macska számára. Amint megtudja milyen a kinti világ, az ösztönei miatt a természetbe vágyódik.

Tanácsom az, hogyha bírja a pórázt, rendszeresen vidd sétálni, vagy a legideálisabb megoldás, hogy kertesházba költözöl (ami nyilván nem olyan egyszerű, de imádná.:)) Vigyázz rá, mert lásd a fentieket, póráz, vagy felügyelet nélkül könnyen megszökhet.

Ugyanezt tapasztalom, mint az előttem szólók.

Kettő cicám van, egy 8 éves és egy 5 éves. A 8 éves egész pici, pár hónapos korában került a befogadójához, akitől én fogadtam be már ivartalanítva (6 hónaposan ivartalanította). A pici, 5 éves azt én fogadtam be 4 sávos mellől, még alig volt 2-3 hónapos. Én sajnos sokára, 7-8 hónapos korában ivartalaníttattam, ennek nyoma is van, ugyanis a nagyobb az korábban lett ivartalanítva, kevésbé nyüzsög, a pici később, és már bőven lángolnak benne az ösztönök.

A nagyobb sose volt kint, max véletlen kiszökött a nyitott ajtó láttán, és nem is vágyik rá, hogy menjen, a kisebbet viszont anyukám 1-2 alkalommal a kezében kivitte az udvarra, és nagyon ment volna, és ha nem figyelünk szinte mindig kiszökne az ajtón. Amíg nem vitte ki anyukám, addig egy percig sem kellett ettől tartani, most folyamatosan. Ez kb 1 éve történt. Azóta sem hordom ki, és bízom benne, hogy vissza szokik arra, hogy nem akar kimenni.