Miért ilyen az összes cica?

Mi előtt még nekem ugranátok, nem a macskák ellen vagyok, szeretnék is egyet már nagyon, egy ideje tanulmányozom őket videókon, olvasgatok róluk, számomra a legkülönlegesebb háziállat. De valamit nem értek velük kapcsolatban még mindig. Szeretném megérteni őket.

Hogy van az, hogy a nem kívánt szaporulatokból is ha gazdira találnak a kiscicák, ugyanolyanok lesznek. Esznek, fekszenek, bújnak, dorombolnak (lakásban tartottak), és persze cukik.

De amikor megszületnek, és nem kézhez szokottak, akkor még elfutnak az ember elől. Bár a kajáért "kockáztatnak", közel jönnek. Van amelyik cicát nem is lehet szocializálni, nem? Vannak olyan cicák is, akik nyávognak, jajgatnak az utcán ételért, de mégis elmenekülnek az ember kezétől, de a kajáért odamennek. (Ez mondjuk nekem nem szimpatikus).

Azt sem értem, hogy sok macska nem jön ki másik macskákkal, ezért csak egyedüli macskaként javasolják tartani, valamint az is érthetetlen nekem, hogy utcáról mentett macska miért nem húzza meg magát a lakásban, és miért támadja naponta a már régóta ott lakó többi cicát?

Nem egy ilyet olvastam már. Miért nem örül inkább annak, hogy bekerült az utcáról? Mert elvileg örülnek ennek a kóbor macskák, amikor mentik őket, vagy mégsem?