Meghalt a cicám. Öreg, különc cica, segíthettem volna rajta?

Pár hónapja ránk maradt két öreg cicus (anya-lánya), mivel a gazdájuk meghalt. A kisebbik elment tegnap, kb. 13 éves volt. Azóta csak próbálom összerakni a képet, magamat hibáztatom sok mindenért. Talán ha időben észreveszem és állatorvoshoz viszem, másképp is alakulhatott volna? Morcos cica volt, volt egy balesete régen, ami nagy kihatással volt a személyiségére a későbbiekben. Sok időbe telt mire kinyílt előttünk és elkezdett pl. nyávogni. Néztem a képeket róla, amikor hozzánk került már akkor is kis gebe volt. Nem az a fényes szőrmók,mint az anyja. Viszont a nyárra fogtam, mivel az anyja sem sokat evett. Mindig új tasakos és száraz eledelt kapott, mindig azt lestem mi ízlik nekik.. Kaptak persze extra finomságokat is a konyhából. Aztán volt amikor megette az anyja táljából is a kaját, ám nem nagyon szedett magára. Keféltem a kis bundáját és eléggé hullott neki két oldalt a hasánál, de mindenki mondta, hogy az ősz ilyen a cicáknál. Pár hete elkezdett többet inni és már nem ásta el kint a dolgát. Amióta nálunk volt, sosem mosakodott, az anyja tisztogatta picit, de a kis mancsát és a száját lenyalta. Kb másfél hete már ez sem történt meg. Büdi volt a szájára ragadt ételmaradéktól, de hagyta, hogy én letisztogassam neki. Agyaltam hogyan lehetne kialakítani az életünket a két kis öreggel, úgy hogy az mindenkinek jó legyen. (mennyi kompromisszumot vagyok hajlandó hozni a cicákért, úgy hogy úgymond 'csak' ránk maradtak, tiltakoztam az alom ellen mert nincs helye a lakásunkban, de beláttam, hogy ideje meglépni). Volt egy betervezett pár napos utazásunk, a cicák nincsenek hozzászokva sem az utazáshoz, sem más állatokhoz, így úgy döntöttünk, hogy valaki átjön megetetni őket. Kint van házikójuk (amit sajnos nem szeretnek), van garázs, ahova be tudnak bújni a hideg elől. Bent együtt szoktak aludni, összebújva, gondoltuk kint is így tesznek. Amikor hazaértünk alig találtuk meg a kicsit, be volt bújva a garázsban egy zugba, ahonnan nem akart kijönni..KIszedtük, behoztuk és átmelegítettük. Picit hideg volt a tappancsa és a füle. Próbáltam etetni és itatni, de nem kért semmit, elfordította a remegő kis fejét. Pár órával később megpróbált felkelni, picit kúszott, de nem volt ereje. Reggel hívtuk az állatorvosokat, délután tudtak volna fogadni, de sajnos addig nem bírta ki. Simogattuk és szerettük a végső óráiban. A szívem megszakad, hogy többet kellett volna tennem érte. Találgatok, hogy egyáltalán mit tehettem volna..Talán már akkor is nagyon beteg volt, amikor hozzánk került. Nem ismertem előtte, mert nem hagyta. Talán nagy traumát okozott neki a gazdája halála. Túl sok volt a változás. A párom szerint én törődtem vele a legtöbbet az életében, de ha ez így van, akkor miért nem vettem észre időben a bajt? Miért és mire vártam a legapróbb jeleknél? Miért csak azzal próbálkoztam, hogy váltogattam a kajákat? Miért fogtam néha arra, hogy finnyásak? Az elmúlt két hétben lett látványos, hogy az anya hirtelen szépen kikerekedett, a kicsi meg nem. Hiányzik a purrogó kis cicám.