Kedveltél már olyan embert, aki a legtöbb embernek unszimpatikus?

Igen.

Anno a legjobb barátnőm volt ilyen. Minden más barátom próbált figyelmeztetni, hogy valami nem oké vele, de én mindig védtem. Jól pofára is estem, amikor kiderült, hogy minimum hónapokig, de lehet, hogy egy évig is aktívan fúrt a hátam mögött. Szó szerint ellenségekké váltunk, mikor ezt megtudtam.

A másik egy mostani barátnőm: többen elfordultak tőlem miatta, mert hogy őt nem kedvelik. Remélem, itt nem fog kiderülni, hogy igazuk van. Egyelőre nem úgy tűnik.

Igen. Többet is. Ebből kettő a főnököm volt. Az egész cég utalta őket (két külön munkahelyrol beszélek), és mindenki mondta hogy hú, rövid ideig leszel itt, ez egy barom.

Egyik helyen 12 évig voltam, a másikkal már 4 éve vagyok, és kedvel(t) em mind a kettőt.

Van egy kollégám, akivel mindenki utál együtt lenni. Kétszínű, pletykás, alattomos fickó.

Én is így állok hozzá, megtartom a tisztes távolságot, mert a többiek óva intettek már előre. De nem rossz vele együtt dolgozni, jól kijövünk, sőt tudunk marhulni is, ha arról van szó. Főnök szerint is jól dolgozunk ketten. Csak meggondolom, miket mondok, és megválogatom a gondolataim, vele másképp és másról beszélek mint a többi kollégával. Így simán lehet vele dolgozni, semmi problémám nincs vele. Ha valaki nem akar vele lenni, akkor én gond nélkül helyet tudok cserélni, nem para. Mi bírjuk egymást. Részemről óvatosan, de semmi gáz nincs. :)

Igen. Van egy kolléganőm, aki nagyon sok embernél rúgja el a pettyest. Nekem is idő volt mire rájöttem, hogy a kommunikációja teljesen inkompatibilis a társadalommal, de ha tudatosan beiktatok egy fordítót, akkor kiváló társaság és munkatárs.

Pl megtanultam, hogy mindent következetesen két fokkal negatívabban fejez ki. Pl ajánlott neki a főnök egy könyvet, és megkérdezte milyennek találta. Erre ő: "egyáltalán nem volt haszontalan, egyúttal egy percét sem élveztem". A főnök visszakérdezett, hogy dehát mi volt vele a baj, mire a csaj megdöbbenten felkapta a fejét: "baj? miért lett volna vele baj?"

Vagy mondjuk bejön az irodámba, hogy előzmények nélkül elkezdje szapulni az új csapatát, ahol mindenki introvertált, és tele van a töke a sok hülyével, mert kettőt nem szólnak. Itt tízből kilenc embernél full ledobja az ékszíjat, hogy mit képzel ez magáról, és én is majdnem odavágtam, hogy baszki, nem kéne tán így beszélni másokról csak azért, mert nem beszélgetnek vele. De már jelzett a fordító, hogy valószínűleg másról van szó, és türelmesen végighallgattam, ahogy dől a szutykos, fekete iszap a szájából.

Közben megértettem, hogy csak annyiról van szó, hogy teljesen befrusztrálódott, hogy teper, hogy beilleszkedjen a srácok közé, de semmilyen bátorítást nem kap vissza, és már reménytelennek és kínosnak érzi saját magát. A végén sóhajtott egy nagyot, megköszönte, hogy meghallgattam, majd annyit mondott: "na, szerintem én elhívom a Tomit ebédelni, hátha 1v1-ben jobban tudunk kommunikálni".