Létezik olyan, hogy macska depresszió? Hogy segítsünk?

Kedves Cicások!

Van nekünk egy nagyon okos, toleráns 11+ éves macskánk, ivartalanított kandúr. A költözéstől kezdve a házfelújításig mindenhez jól alkalmazkodik. Annyira megértjük egymást a macskával, hogy egymásra nézünk és tudjuk, mit szeretne a másik.

Júliusban örökbe fogadtunk egy másik cicát. Kényszer megoldás volt, el akarták altatni és segíteni akartunk. Az összeszoktatás visszagondolva egész jól sikerült. Idős cicánk jól vette az akadályokat. Legalábbis úgy tűnt. Eleinte azért meg volt zavarodva, nem értette mi ez a másik macska. De három héten belül elértük azt, hogy egyedül hagyhattuk őket napközben és este is együtt aludtak. A fiatalabb, nemrég befogadott cica elég erőszakos, domináns és kissé aktív, ivartalanított nőstény. Olyan, mint idősebb cicánk fiatalabb kiadásban viselkedésben.

Hazudnék, ha azt mondanám, nincsenek vagy nem voltak verekedések. Volt, hogy vízzel kellett őket leválasztani egymásról, annyira bedurvultak. Egymás előtt esznek, isznak már. Igazából, ha kell egymás tányérjából is esznek. Igyekszünk mindkét macskával egyenlően bánni, sőt, az idősebbel még jobban, mint eddig. Szeretett cicánk már régebben sem mozgott annyit, és a játék iránt is hamar elveszti érdeklődését, de ez így volt régen is.

Pénteken elkezdődött a probléma, bár előtte is láttuk, hogy idős macskánk többet alszik, de azért fiatalkával futkározott, verekedtek, játszottak.

Pénteken már állatorvoshoz vittük. Egy szokásos macskahányás után nagyon furán viselkedett. Lelassult, csak nézett maga elé a parkettára. Nem nézett a szemembe, ahogy szokott. És aznap csak reggel evett, az eset pedig 16 óra előtt volt. Azonnal vittük dokihoz, aki mindent rendben talált. Vért is vettek. Magasabb volt a cukra. De ezt azzal magyarázta a doki, hogy stresszhelyzetben ez előfordul.

Hétvégére azért egészen olyan volt, mint régen. Még játszott is. Nagyon örültem, meg is nyugodtam. Ma, hétfőn, újra valami furcsa vele. Amikor hazajöttem munkából, nem kérte az ételt, nem jött elém. Próbáltam etetni (jutalomfalat és az imádott sajt se kellett). Inkább alszik. Olyanokat is megenged, amit eddig sose (hasát simogatni). Nem dorombol már annyit, nem néz értelmes szemével annyira. Látom rajta az "élet fáradalmát" és iszonyú bűntudatom van, hogy lehet a másik macska miatt bedepizett. Lehet azzal, hogy befogadtuk a másikat, elcsesztem a nyugdíjas éveit? Nem érdekli semmi, a játék se, le van lassulva és bazira aggódom. Néha, amikor megrázza a bundáját, úgy látom, mintha elveszítené az egyensúlyát, de azért nem esik el. Mindig velem aludt az ágyban, most kinn alszik, igaz a másik cicával egy szobában, de mégis külön. Néha ül és néz a semmibe, mereng. Ez régen is jellemző volt, de ez most valahogy más.

Nagyon rossz, hogy nem tudjuk, hány éves pontosan. Lehet 11, de lehet 15 is.

Hogy segítsek neki? Van valami, amivel jobb lenne a kedve? Vagy ez az öregség?

Próbáljam ki a Feliway Classicot? Menjek tovább esetleg a cukor vonalon? Van, aki azt mondja, túlságosan figyelek rá. De egyszerűen én látom, hogy valami nagyon negatív változás elkezdődött. És a legrosszabb, hogy nem tudom, amikor nem vagyunk itthon, nem történik-e esetleg olyan verekedés, ami miatt fáj valamije?

Van, akinek van bármilyen tapasztalata? Vagy tanácsa?

Köszönöm!