Rettegek hogy elveszítem.. Tanácsok hogy biztos jó gazdi legyek?

Utolsó. Nem köntörfalazunk. Azért vagy lepontozva, mert egy szorongó embernek annyit írni, hogy "dehá' csak egy macska" kvára nem oldja meg a problémáját. Depressziós meg csak hagyja abba a rinyálást?

Egyértelmű, hogy amit csinál, az nem egészséges, DE! Arra nem az a megoldás, hogy csak csináljon mást. Ezt egy hülye is meg tudja mondani, csak nem így működik.

Én pont elmondtam, hogy nyilván mindenkit érdekeli kellene a saját állatának a sorsa. Sőt, mondok durvábbat. Az is normális, ha bármi, ami a tiéd, érdekel és vigyázni akarsz rá. Lehet, hogy "csak" egy ezeréves autóm van, de nem szeretném összetörni, szóval óvatosan közlekedek és nem lennék boldog, ha baja lenne.

Csak itt pont nem ez volt a lényeg.

Ahhoz meg külön gratulálok, hogy apáddal is ezt csináljátok. Ezek után nem is meglepő, hogy inkább a cicákhoz ragaszkodin. Nyilvánosan le kell szúrni, ha mentális problémái vannak, abból majd tanul!

Na, ezért vagy leszavazva.

#9 vagyok

#10-nek: Sajnálom apádat, hogy ilyen érzéketlen családtagjai vannak, hogy észre sem veszik, hogy mivel kell megküzdenie napi szinten. Tudod, ez nem ilyen 1xű, hogy "ne sírjá' má'" meg "csak egy állat" stb. Az élet minden területén ilyen nehéz, mert túlérzékeny, szorongó ember, aki mindent túlreagál és nem tehet ellene semmit, legalábbis önmagától, segítség nélkül nem tud mit kezdeni a túláradó érzelmeivel. Én amikor fél év után elveszítettem a törpehörcsögömet, szó szerint belebetegedtem. Mert a lelki fájdalom testi tüneteket idéz elő. Ha ennyi volna, hogy egy depressziósnak azt mondod ne legyen szomorú meg egy paranoiásnak, hogy ne féljen, akkor nem volna szükség pszichológusokra, pszichiáterekre, te mr "józan paraszti ész" ... -_-

14

Itt vannak félreértések. Nem baj, ha szereted, meg nem baj, ha ragaszkodsz hozzá. A legtöbben ugyanígy vannak az állataikkal. Nálad az a gond, hogy te ezt már már "betegesen" teszed. Te írtad, " rettegek attól hogy meghal a kiscicám." Ha még kiscica, benn tartod, és jó eledelt kap, meg látja néha orvos, akkor nem kell rettegned semmitől. Rákos te is lehetsz, holnap is kiderület, akár a macskádról is, ami ellen nem tehetsz. De rettegésben élni semmi értelme, ha 2 évet él meg a cica, ha 20-at. Azt amit ad neki, töltsétek el szeretetben, ne állandó aggódásban.

Kérdező, akkor nézzenek bolondnak, kit érdekel? Kezeltetned kell magad, mert a cica nem fog örökké élni. Senki nem fog, de egy kisállat élettartama sokkal rövidebb, mint egy átlagos emberé, szóval addig foglalkozz a mentális betegségeiddel, amíg meg van időd felkészülni arra, hogy ő sem él örökké. Ne várd meg, amíg tényleg megöregszik vagy baja lesz.

Menj szakemberhez. Mondom ezt minden rosszindulat nélkül. Másrészt a cica mindent megtesz, ami egy cicától elvárható, de ne tegyél nagyobb "felelősséget" rá, mint amennyit egy kisállatra lehet. Nem igazságos dolog vele szemben sem. Nem várható el tőle, hogy a végtelenségig éljen.

1 es vok

Mindennap megölelem a veres macskám nekem mondod h nem szeretem az állatokat. Meg ő ugrik ki az ölemből mert már sok neki a simizés.

Apám érzéseit is megértjük, anyám sokat babusgatja, de egy vendégsereg közepén nem illik elkezdeni bőgni.

Helyén kell kezelni. Ma van, holnap már nem biztos (gázolás mergezés stb). Túlragaszkodni vmihez sose szerencsés.

16 folyt köv

Volt házunknál egy egész kutyacsaládot mérgezett le a rohadék szomszéd. Egymas utan temettük el az állatainkat.

Új házunknál a pici fehér nagyszőrű cicánk lett oda a féreg szomszéd miatt, mert állítólag ette a tengerit. Hogy enne már macska nyers tengerit max a patkány ami náluk volt dögivel. Volt egy kutyájuk, láncra volt verve otthagyta éhenhalni. Ilyen szomszédaink voltak. De nem lehet válogatni szomszedot. Volt macskánk aki fülebe fekete nemtudommi került vittük orvoshoz kitakaritotta neki de attól még ráment az agyára és már szenvedett és elatattuk. Minden nap vele aludtam tudod akkor mennyire szerettem.

Tehát sok elment és valahol megtanultuk lélekben már akkor elengedni mikor megszülettek.