Rettegek hogy elveszítem.. Tanácsok hogy biztos jó gazdi legyek?

Ennyire nem kell ragaszkodni.

Persze szeressed meg minden de mégis csak egy macska.

Ha bent tartod vagy meg van oldva, hogy ne hagyhassa el a kertet, azzal rengeteg baleset kikuszobolheto.

Ezen kivul termeszetesen megfelelo taplalek, oltasok es allatorvosi ellatas idoben (ha szukseg van ra), amik fontosak.

Ha ezek okesak, akkor te tenyleg mindent megtettel, a tobbi mar nem rajtad mulik.

Mondjuk azt tanacsolom, amit az elso. De nem azért, mert “csak” egy macska. Nem irtad mennyi idos, de ha mar most eleteben attol rettegsz hogy elveszited, az se neked, se a macskanak nem jo, csak stresszeled.

A gyereked se maradhat este 8 utan kinn majd, csak ha elkoltozik, mert mi lesz ha baja lesz? Vagy apad se ulhet volan moge mert tuti hogy karambolozik?

A tul aggodas sose jo.

Igen, minden ami el, akarmikor meghalhat.

Az is lehet 20 evet el a macskad, az is lehet hogy csak otot.

Ha rakos lesz, azon semmilyen tap meg vitamin nem segit.

Amit tehetsz, hogy a macskan kivul allo okok miatt ne legyen baja:

Ne adj neki hazi kosztot. Se nyers hus, se csont, se csoki stb. Az persze hogy neha leesik egy virsli karika, es megeszi, semmi baja nem lesz.

Legyen neki mindig viz, es egy jo tap. Nem kell a legdragabb, csak ne legyen Tescos vagy Sparos.

Ivartalanitas. Rengeteg allat pusztul el ivarszervekhez, ivarzashoz kapcsolodo betegsegek miatt.

Es a legfontosabb. Benn kell tartani. Kinn max kifutoban, vagy felugyelettel.

Es ne nyomorgasd 0-24, adj neki nyugalmat. A macska nem birja jol a stresszt.

Az lenne a normális, ha mindenki a legjobbat akarná az kisállatának.

DE!

Az nem normális, ha szorongsz. Ezt most nem azért mondom, mert macska, de ha rettegsz és ez bajt okoz a mentális állapotoddal, paranoiás vagy dolgok miatt, szorongsz, pánikolsz, akkor ennek azért utána kellene járnod.

Olyan vagyok, mint te, szorongásod van, félsz élni, mert ami jó, azt elveszítheted, ezért inkább kerülöd a jó dolgokat. Valami kapaszkodót keresel az életben maradáshoz, valamit, ami egy biztos pont, a stabilitás forrása számodra, de amikor megtalálod és épp megnyugodnál, hogy már nem vagy egyedül, akkor hirtelen eszedbe jut, hogy vajon meddig lehettek együtt, vajon mikor veszíted el. És amikor ez bekövetkezik össze fogsz omlani, úgy érzed, majd szétrobban a szíved a fájdalomtól és a félelemtől. De majd lesz valaki, egy másik cica, egy ember, aki erősebb nálad, aki majd újból kihúz Téged a sötét óceán legmélyéről. DE meg kell tanulnod egyedül a felszínen maradni, egyedül tovább úszni az élet tengerén, mert nem feltétlen jön mindig majd valaki, aki a támaszod, a mentőcsónakod lesz, amikor épp a sz@rtengerben fulldokolsz.

Ha mégsem így van, akkor bocsessz, valamit benézhettem, de amúgy tapasztalatból írom, még én sem tudom, hogy kéne egyedül tovább haladnom.

1-es vagyok

Most nézem, többiek is azt írták -kibővítve, köntörfalazva-, amit én a magam egyszerűségével, józan parasztésszel, de míg engem lepontoztak a sárga földig meg az alá, többiek kapták a zsíros zöldeket...

A ragaszkodásról annyit, h pl apám nagyon ragaszkodik az állatokhoz és rossz volt nézni, h minden temetés után hónapokig maga alatt volt, párszor még vendégség kellős közepén sírta el magát a cica miatt, mikor vhogy odakrült a téma. Még anyám szólt rá, hogy emberelje már meg magát.