A ló szereti-e a gazdaját és hogyan mutatja ki?

Tesóm nagy lóbolond, jó kapcsolatban van a lovakkal. Nem egy fotón láttam, ahogyan hozzábújnak a lovak. Szerintem ez a lovak részéről már a bizalom, szeretet, odaadás jele. Köztem és a lovak között ilyen mély kapocs sosem volt, pedig lovagoltam én is, kedvelem is a lovakat.

Egy szerető gazdinak nagyon sokat megtesz a lova, pl. hagyja, hogy irányítsa a gazdája, vagy pl. a lovak jellemzően nem szeretnek lefeküdni (sokszor állva is alszanak, ez még régi időkből való ősi ösztön, hiszen sokszor voltak zsákmányállatok), de egy jó gazdának képes ezt is megtenni a lova.

Nem tudom igazából, hogy minek kellene ezt hívni: szeretetnek, kötődésnek vagy bizalomnak, esetleg ezek együttesének, de lassan 20 év távlatából biztosan mondhatom, hogy valami van. Azon felül is hogy ezek a nemes teremtmények akár arra is képezhetőek hogy mindenféle felszerelés nélkül lehessen őket lovagolni. Hihetetlenül jól érzik az ember pillanatnyi lelkiállapotát, nemegyszer jártam úgy hogy bizonytalan, szomorú, elkeseredett kedvemben a lovam - aki amúgy nem az a bújós fajta - olyan kedves gesztust tett felém amit nagyon ritkán tapasztalok vele.

Amikor odajön csak úgy, lehajtja a fejét és hagyja hogy vakargassam a homlokát; késő este lefekszik és én odaülhetek mellé tartani az orrát hogy kényelmesen aludhasson; felülök rá hosszú kihagyás után amit nyugodtan tűr anélkül, hogy akár megrezzenne... számomra ezek olyan jelek hogy a lovam nem utál, sőt a bizalmába fogadott és ez elég is nekem.