Igaz az hogy a macska csak a hazhoz ragaszkodik es nem is szereti a gazdajat?

A macska nem szereti a gazdáját, mert túl magas és nem látja jól az arcát. Egy homályos arcú, két lábú lényt ki tudna ugyan szeretni? Ráadásul idióta ciccogó hangokat ad, aminek semmi értelme és bántja a macska fülét.

A házat azért szereti és azért ragaszkodik hozzá, mert az utcán ritkán látni tányért a földön, tele étellel. A házban szokott tányér lenni a földön. Abban pedig étel van és az közel van. Nem olyan homályos és felismerhetetlen. Ahol van felismerhető étel, rossz hely nem lehet, ezért jók a házak. Kit érdekel a gazda? Az étel amúgy is ott van a tányérban. Lehet, hogy nem is a gazda teszi oda, hanem a ház termeli neki. A gazdára lehet, hogy nincs is szükség. A ház az, ami gondoskodik a macskáról és nem ad ciccogó hangokat, amit a macska nem ért amúgy sem.

Leírom a mi történetünket:

Amikor a cicám megérkezett 3 hónaposan a lakásunkban, attól féltem, hogy nem fog minket még szeretni vagy hiányozni fog a megszokott helye és "sírni", nyávogni fog. Kinyitottam a hordozót és a pici cica nyíl egyenesen és határozottan megindult felém és odadörgölőzött a lábamhoz. Dorombolt, és elvágódott előttem, hogy simogassam. Hosszú percekig csinálta ezt és csak ezután kezdtük felfedezni az új környezetet. Ez számomra nagyon meglepő volt, de hatalmas kő esett le a szívemről és nagyom boldog voltam, hogy ő is engem választott. :)

Amúgy egy dokumentumfilmben volt egy kísérlet, hogy ha új helyre viszel egy macskát és egy kutyát, akkor a macska rögtön a rejtett zugokat keresi, elfut a fal mellé, vagy a szekrény alá, mert így érzi magát biztonságban. A kutya pedig a gazditól csak kicsit távolodik el, de mindig visszatér a hozzá és figyeli a reakcióit, mivel neki a gazdi jelenti a biztonságot.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cica nem szereti a gazdiját, csak félénkebb és jobban bízik a saját ösztöneiben ha veszelyről van szó.

A másik meg, hogy volt olyan kinti cica is a filmben, aki önként költözött el máshoz, mert a gazdinál kisgyerek volt, aki folyton szadizta szegényt.

A másik példát pedig a többiek leírták, simán lehet költöztetni a cicákat is.

Nem igaz. Macskákkal éltem le az egész életem.

Ráadásul azt is megfigyeltem, hogy az egyes ciccek a család különböző tagjaihoz ragaszkodnak jobban. És ez nem mindig az, aki enni ad nekik.

Volt egy fehér ciccünk, imádta a férjemet. Amikor otthon volt, mindig körülötte fordult elő. Ha bent olvasott, a macsek ott ült az ölében. Ha virágot ültetett, a macsek segített neki ásni. Néha ki, amit már elásott:)

Ha nem volt otthon, cicóka ott ült a kerítésen, és várta haza. Pedig én etettem.