Szerintetek ez normális? Vagy tényleg pszichikai eset vagyok?

6- is vagyok. Van lovam, pont ezért írtam, amit írtam, és át is tudom érezni milyen egy lovat elveszíteni, de esetedben ez akkoris túlzás. Nem veszthetsz el valamit, ami nem a tiéd, ráadásul az a ló nem halt meg, valószínűleg jobb sora lesz. Valóban jól írták előttem, eltúlzod a jelentőségedet az életében.

Most már lépj túl rajta, és fejezd be az önsajnálatot. Ez a legtöbb, amit tehetsz.

"Ez nem önsajnálat, hanem fájdalom. Ő számára lehet hogy keveset érek,de nekem ő jelentette majdnem mindenemet.

"

Te magad is leírod a második mondatodban, hogy önsajnálat. Hidd csak el, hogy te nem hiányzol neki. A ló nem olyan mint a kutya, ne ruházd fel emberi (vagy kutya) tulajdonságokkal. Ha ezt teszed, akkor valójában nem a lovat szeretted, hanem valami képzeletbeli varázslényt, aki csak a fejedben él. A szerelmi csalódás is ilyen, nem csoda hogy pont úgy éled meg. Ne érts félre, nem bántásból írom, csak ez van. Örülj neki, hogy így van! Gondold el milyen rossz lenne, ha a lovacska is hetekig pityeregne, de ő nem teszi, csak örül hogy kap enni és az új barátaival lehet. Nagyon hamar megszokják ám az új helyet, főleg ha jobb mint az előző. Ha nem nyugtat meg egy kicsit, hogy NEKI jó, akkor tényleg jobb ha megbeszéled egy szakemberrel, aki segít kimászni a bánatból.

Arra vagyok kíváncsi, mennyit látogattad a lovat? Heti egyszer, kétszer?