Szerintetek ez normális? Vagy tényleg pszichikai eset vagyok?

"ő az én szerelmem"

ebben összefoglaltál mindent. igen, túlságosan ragaszkodsz hozzá. a kapcsolat normális, de ez a szint már sok. nem mondom, hogy orvosi eset vagy, de valóban túlzásnak tűnik.

de majd feldolgozod s tanulsz belőle.

1. Valóban szólhatott volna (lehet, hogy szüleiddel beszélt, de nincs pénzük lóra), de nem volt köteles előre szólni neked, hogy eladják.

2. Ha én megveszek egy lovasiskolai lovat, és megjelenne utána egy kislány, hogy ő mennyire szerette, imádta ezt a lovat, és néha hadd látogassa meg, lehet, hogy én is elzavarnálak, ha azt látom rajtad, hogy nem tudod kordában tartani az érzelmeidet. Mivel ilyenkor szoktak történni azok az esetek, hogy a tizenéves kislány folyamatosan b@_sztatja a ló tulajdonosát, hogy ezt miért úgy csinálja, azt miért úgy, ezt nem így szokta meg a ló, ő jobban ismeri a lovat, majd megmutatja... Nekem se hiányozna egy ilyen minden lében kanál.

Még annyi, hogy:

"Az oktatóm látta rajtam azt fájdalmat,ahogy a földön ülve sírok és rezketek"

Na, ezért nem láthatod....

Nem normális. Birtoklod, miközben semmi közöd nincs hozzá. Most még csak egy utolsó simi-puszi, meg ami még, aztán megint csak még egyszer ránézni, meg vinni neki egy kis finomat, mert látszik rajta, hogy tuti nem kap elég répát... Stb-stb...

Meg utána sírni, hogy túl durva a pálca, miért használják rajta, vagy túl sokat megy a ló, esetleg túl keveset, meg egyébként is...! Nekem se hiányozna ez.

Pláne az aggodalom, hogy esetleg kijárkálsz hozzá, mikor nem vagyok ott, és nem látom, mi történik. Ha az én lovam, hozzám kell kötődnie, nem máshoz. Ha a tied, akkor pedig hozzád. Ha iskolaló, akkor meg örülünk, ha legalább az edzőhöz...

Egyébként ha eladó, én mondanám a lovasaimnak, hátha valamelyiket érdekli a dolog - de ha nem tudod megvenni, és pláne eltartani, akkor aztán mindegy.