Más is tapasztalt hasonlókat első terepen lovaglásánál?

Lassan 2 éve lovagolok és vasárnap voltam először kint terepen egy olyan lóval, amiről sikerült pár hete az első esésemet produkálni. Ez úgy történt, hogy egyszercsak (visszagondolva, minden előjel nélkül) "normál" vágtatempónál valami miatt sokkal nagyobb tempóra kapcsolt, amit - mivel előtte sosem gyakoroltam - nem tudtam megfelelően lekezelni és leestem. Azóta vannak fenntartásaim a lóval kapcsolatban a kiszámíthatóságát tekintve.

Bocs, ezért a kis kitekintésért, de a kérdés megválaszolásához jó tudni ezt a háttérinfót is.

Szóval, a hétvégi terepezés során az említett előzmény miatt annyira görcsös voltam, hogy folyamatosan húztam a szárat, nem mertem engedni a lovat. Minden pillanatban azt éreztem, hogy meg akar indulni. A gyűrűsujjaimról konkrétan teljesen lejött a bőr a szár találkozásánál. Mint pár 100 méter után kiderült, a félelmem nem is volt alaptalan, mivel többször megugrott vágtába minden előjel nélkül (pl. útról lementünk és rátértünk egy mezőre...és még számtalanszor). Konkétan olyan érzésem volt végig, mintha életemben egy percet nem lovagoltam volna ezelőtt:(

Tehát a kérdés:

- normális azon elmélkedni, hogyha ennyire stresszes egy tereplovaglás, akkor van-e értelme folytatnom, tényleg ezt akarom-e? Amióta először megfordult a fejemben, hogy lovagolni szeretnék, azóta a terepen lovaglás az, ami érdekel, más (díjlovaglás, díjugratás, etc.) nem érdekel.

- betudható-e ez a lónak, hogy ha ennyire megbízhatatlan, akkor nem való egy olyan szintű lovasnak, mint én, hozzá erősebb karakterű lovas kell?

- van-e értelme inkább olyan helyet keresnem, ahol az első alkalmak során a leglustább lóra ültetnek, hogy egyáltalán a kinti körülményeket megszokjam?

Előre is köszönöm a válaszokat, kritikákat, tanácsokat!

33F