Más is tapasztalt hasonlókat első terepen lovaglásánál?

Az elég baj, ha kimaradnak az idomításbeli alapok, mert ha nem tudsz megfelelően idomítólovaglásbeli alapokat, akkor ez nem lesz sokkal jobb soha. A ló sem idomított, te sem tudod, mi van, így nem lehet sok mást várni. A jól idomított ló egyenesen lassul, ha szárat adsz neki, mert megszűnik a támaszkodás, az orra megindul előre-lefelé, és ha nincs előrehajtó segítség, lassul is. Ellenben ha feszesen tartod, esetleg egyből húzod a szárakat, az felvevő segítségnek tűnik, de ha sosem engedsz vissza, akkor ő hiába enged, mikor te nem teszed, kezd immúnis lenni a szárra, és figyelmen kívül hagyni azt, mert akármit csinál, nem lesz jobb, folyamatos húzásban marad a zabla szájában, erre, mivel menekülő állat, azzal reagál, hogy elkezd menekülni, menetelni előre, próbál elrohanni a zabla elől.

Válts lovardát, az eleve baj, ha két év, mire kijutsz terepre, ha nem tudsz kiülni egy gyorsabb vágtát, ha oktatás címén b.nak a fejedre... Egy tisztességes edző egy hónap alatt helyrerakja a hibáidat (mert, ha nem figyelnek rád, akkor hidd el, van egy rakat üléshibád simán), és élvezetes terepre visz ki épkézláb lóval.

Nagyjából-egészében osztom Valetta véleményét, kivéve egyvalamit. A versenyeredmények és az, hogy valaki mennyire jó lovas, és mennyire jó pedagógus, nem függ össze. Magasabb osztályokban is lehet látni olyan elkeserítő lovaglásokat, hogy az botrányos. Eredményeket érnek el vele, hiszen az akadály nem esik le - de a cél nem szentesíti az eszközt! Egyrészt. Másrészt pedig hiába tökjó lovas valaki, és ér el akár komolyabb versenyeredményeket is, ebből nem következik az, hogy az illető érthetően tud magyarázni, türelmes, becsületes, korrekt, megbízható, amely tulajdonságok pedig szintén nem nélkülözhetők olyasvalaki esetében, aki bármit is meg akar tanítani nekünk.

Sajnos elég sok akad az olyan eredményes versenyzőből, aki közben meg egy bunkó fráter, akihez soha az életben nem járnék tanulni. Kevés az olyan edző/oktató, akiben mindhárom megvan: érti a dolgát, át is tudja adni, és emberileg is kulturált, normális, jól lehet vele együtt dolgozni.

Szóval a versenyeredmények nem feltétlen kívánalmak egy edző/oktató esetében, hiszen egyáltalán nem következik belőlük az, hogy az illető jól is oktat. Lehet valaki akár olimpiai bajnok is, ha közben nem tud érthetően magyarázni, vagy arrogáns és bunkó, akkor én bizony nem fogok hozzá járni, az tuti.

Az, hogy a kérdező jelenlegi (vagy eddigi) edzője jó fej és haver, egy jó pont. Hogy mennyire jó lovas, az a kérdésből nem derül ki, és adott esetben nem is elsődleges szempont, hiszen egy hobbilovasokat oktató illetőnél nem követelmény sem az A/2, sem az S. Az illető oktatási minősége az, ami jelen esetben a legtöbb kívánnivalót hagy maga után.

Mindegy, a lovardaváltás, ha megoldható, megfelelő megoldás lehet.

11. vagyok (19:12), mindenképp a lovardaváltást ajánlom. Hiába jó haver valaki, ha rommá pánikolod magad a terepeken, és nem tudod élvezni, ha a lovai alulidomítottak, ezért olyan súlyos hibák alakulnak ki, mint, hogy téped a ló száját ezerrel, és majd csak lesz valami, amiért ő még csak nem is szól (?!), ha két évig tartott, mire kivitt terepre, de még mindig ott tartasz, hogy ha a ló megindul rendesebben, akkor leesel. Más két év alatt komolyabb versenyekre is kijuthat, ami azt illeti. Hasonlóan jártam, mint Te, mert nem láttam át én se, hogy az edzőm egy inkompetens idióta, aki egy búcsúban lőtte a papírját legfeljebb, osztályban körözgettem körbe-körbe, raklapnyi üléshibám volt, terepre kivittek, nem is estem le, de volt, hogy csak az isteni sugallat tartott a ló hátán, lábszártól kezdve kézen át mindennel kapaszkodtam, stb-stb... Hasonló okokból sokáig húztam-halogattam a váltást, aztán még néha mindig azt veszem észre, hogy előredőlök a lovon, pedig díjlovas REV-em van, elvileg tudom, mi merre... El is telt azóta egy idő már... Szerencsére ez mondjuk ritka hibám, rendszerint akkor jön elő, ha nagyon fáradt vagyok, de azért ijesztő, hogy a mai napig havonta egy-kétszer ezen kapom magam.

Én mindenképp a váltást ajánlom, mert ha nem is akarsz semmi komolyat, a hobbilovaglás alapja is az idomítólovaglás, mert hogy akar valaki úgy menni terepre, hogy nem tud értékelhető átmeneteket lovagolni, sem ő, sem a ló, mert annak sincs fogalma se, hogy mi merre? És ez elvileg a legalapabb lenne... Ha valaki rendesen kijavít, és magyaráz, az jó dobbantó lehet a későbbiekben bármihez, és szerintem az az elsődleges, hogy a lovaglás kellemes élményt adjon, kikapcsolódást jelentsen, sikerélményekkel, hogy ez is sikerült, és az is megy, ne pedig halálfélelmet biztosítson.

A jó oktató kiválasztásának lépései szerintem:

1. Legyen jó lovas. Ezt egy kezdő nem tudja felmérni,így legyenek eredményei az oktatónak, legyenek versenyző lovasai.

2. A lovak, a felszerelések állapota. Nyereg- vagy hevedertöréses, sánta, sovány, vagy kezdő által lovagolhatatlan, futószáron sem megbízható lovakkal nem lehet dolgozni. Nincs kötőfék a kantár alatt, nem szaros az alátét, nem koszos a ló, stb.

3. Az oktató jól magyaráz, részletekbe megy, ok-okozati összefüggésekre világít rá.

4. Az oktató kedves.

Én nagyon szívesen oktatnék egyszer, mert azt hiszem, hogy elég segítőkész vagyok és jól magyarázok, egyszer majd a lovaglásom is olyan lesz, hogy azt érdemes lesz tovább adni, de attól tartok, hogy igen kevés az olyan kezdő lovas, aki mindezt fontosnak tartja. Inkább mennek olyan helyre, ahol bár nem tanulnak semmit (vagyis hogy rosszat tanulnak csak), csak az oktató kedves legyen, állandóan dicsérje őket, ne legyenek elvárásai - hiszen az oktatónak az a jó, ha minél hamarabb osztályba kerül a lovas (öt lovasért ötször több pénzt kap egy óra alatt, mint egy lovasért, akit futószáraz), és maradjon is ott, a végtelenségig (egyéni óráért megint csak egy lovas fizet). Ezért is van a legtöbb helyen csak osztálylovaglás, ahol a lovasok évekig megragadnak és patanyomfigurákon, jármódváltásokon kívül nem tanulnak semmit.

A jó oktató ismérvei szerintem:

-Magyarázzon érthetően.

-Legyen kedves, normális. Ne káromkodjon, ne dohányozzon oktatás közben, stb.

-Nézzen ki a helyzethez illően. Nem kell mindig lovaglóruhát húzni oktatáshoz, de az oktató pedagógus, így egy alapvető követelmény a kinézetével szemben is fennáll. NEM oktatunk bikiniben, piercingekkel, férfiak esetében félmeztelenül, stb. Tisztelje meg a tanítványait azzal is, hogy nem néz ki úgy, mint aki csak beugrott a strandról, vagy a plázából.

-Az, hogy jó lovas, következik abból, ha érthetően magyaráz, hiszen ha nem jó lovas, akkor el sem tudja magyarázni a dolgokat. Tehát ha az illető jól magyaráz, akkor nagyjából biztosra lehet venni, hogy érti is a dolgát.

Ahhoz, hogy tudjak magyarázni, nem kell tudnom lovagolni is. Bebiflázok 10 szakirodalmat elölről hátulra, és na, kész is vagyok. Nem a levegőbe beszélek, volt olyan oktatóm, aki nem mert lóra ülni, saját bevallása szerint is csak 5× ült lovon - bár ezt már csak akkor tudtam meg, mikor leléptem onnan. Csak nyilván az a baj, hogy szakirodalomból nem tanul meg senki se lovagolni, sem pedig lóval bánni, nem, hogy még másokat tanítson... Nekem ez gyorsan feltűnt, de sok kezdőnek nem, mert magyaráz, értelmes összefüggéseket mond, stb. Csak ez így nem megy. Nyilván ez szerintem nagyon elenyésző kisebbség egyébként, csak azért írtam, mert azért van ilyen.

(A papírját nem tudom, honnan szedte, szerintem valamelyik vásáron nyerte, kb...).