Leestem a lóról, és félek visszaülni. Nincs valami amivel ezt le lehet győzni?

Pontosan mi történt?Miért ágaskodott? Te hibádból vágódott hanyatt?

Azt javaslom, hogy először egy nagyon nyugodt lovat csutakolj, simogass! Után ülj rá, és kérj meg valakit, vezessen téged! Mondogasd magadba, hogy semmi baj nem lesz, ez vele jár, meg kell tanulni esni! Én is így jártam, én is az előbb említetteket csináltam, és szép lassan újra megtanultam bízni bennük! :)

Ha a ló ágaskodik, mindenképp szárat kell neki adni, ha ösztönösen belehúzol, akkor sajna magadra rántod - mindenesetre hogy még egyszer ilyen történjen veled, kicsi az esélye. Gondolj arra, hogy ez egy jó tapasztalat volt, és tanultál belőle, mivel nem lett bajod, nem kell félned, mert már tudod, mire hogyan (nem) szabad reagálni.

Másfelől a lovaglás olyasmi, amire senkit sem szabad kényszeríteni, mert annak rossz vége lesz - ha csak megijedtél az esés miatt, ülj vissza, és minden rendben lesz, keressetek olyan edzőt, aki szép lassan újrakezd, és akivel visszanyered a bizalmad a lovak felé (sajna ez lehet hosszadalmas folyamat is), ha viszont eddig is csak kényszer volt, egyszerűen mond meg apukádnak, hogy kipróbáltad magad benne, de Te nem szeretnéd követni az ő nyomdokait, mert az önmegvalósítást más dolgokban látod, és szeretnéd másban is kipróbálni magad inkább, pl. ez vagy az, ami épp vonz.

2,5 éves csikó hátán amúgy mit keres egy nem túl tapasztalt lovas? 3 éves korában kerül a lóra először nyereg és lovas, leghamarabb, a 3,5-4 éves ideálisabb, másképp kicsináljuk a ló hátát, és élete végéig megnyomorítjuk, másfelől az első ember, aki ráül, az a belovaglója, amennyiben ez nem Te voltál, az aggodalomra ad okot, mert akkor azt a lovat valaki 2 éves korában már belovagolta... Ettől 3 éves korára se lesz még életbiztosítás...

Ettől eltekintve, szerintem nem kell visszaülnie a kérdezőnek, mert ha nem szeret lovagolni, és nem is akar, akkor senkinek sem szabad kényszerítenie, abból csak a baj van mindig - a lovaglás egy olyan kikapcsolódási forma, sport, hobbi, akármi, amelyben legalább két élőlény működi együtt szorosan, ha az egyikük ezt nem akarja, és szenvedésként éli meg, akkor nincs az az isten, aki a fejébe erőlteti, hogy márpedig az csupa öröm és élvezet... Ez pedig megmérgezi az illető hétköznapjait is, és a lovaglást sem teszi épp kellemessé a ló számára sem. Ha nem akarja csinálni, akkor el kell fogadni, ahogyan a válaszolók többsége se lesz gondolom ugyanaz, mint valamelyik szülője, csak azért, mert a szülő élvezi, amit csinál... Ha pl. az apám orvos, én meg márpedig nem akarok az lenni, akkor nincs az az isten, hogy sebésznek menjek, és kizártnak tartom, hogy ilyen esetben, az lenne a kérdés, hogy gyakorlaton véletlenül felhasítottam valaki vénáját, akkor is mindenki azzal jönne, milyen remek szakma márpedig az orvoslás, csak az idióta nem csinálná végig csak azért is... Nem kell erőltetni, ha nem szeretnéd.