Ti feladnátok a lovaglást azért mert egyszer leestetek egy bizonyos lóról? Mit gondoltok azokról akik ez miatt abba hagyják?

Ha valaki 5-6 intenzíven végiglovazott év után egy kisebb esés hatására abbahagyja, ott a fő ok nem az esés, az csak az utolsó csepp a pohárban. Aki ilyet tesz, az már amúgy is gondolkodhatott azon, hogy abbahagyja, talán időhiány miatt, vagy a kedve, lelkesedése fogyott el. Csak valami utolsó löket hiányzott, amelynek a hatására végre abbahagyhatta. Ilyen löketnek kapóra jöhet egy kisebb esés is.

Nem ismerek ilyen embert, de csak ezt tudom elképzelni. Nem ítélem el, aki abbahagyja, mert az ő dolga, lovagolni nem kötelező.

Én párszor estem már lóról, csak egyszer lett kórház a vége, azóta jobban megnézem, milyen a ló természete, amire felülök. A baleset után ugyanúgy ültem lóra, mert az esés a lovaglással jár. Imádom a lovakat és már egészen komoly feladatokat vagyok képes végrehajtani (mint mélyrelovaglás, rendes ugrásváltás...), a lelkesedés jelenlegi alábbhagyását csak a pénzéhes, sznob lovardák váltották ki, ugyanis jártam egy helyre ismerősömmel, akinek semmi ülésbiztonsága nincs, segítségeket nem tudja összehangolni, feszes, deréksegítséget nem tud alkalmazni, de velem szemben havi 50.000-nél többet köhög fel, és pusztán ezért már ugratni tanítják és a hátsóját kinyalják.... én annyit kaptam, hogy gondolkozzam el otthon, hogyan kell vágtába ugratni a lovat... ez szörnyen esett és azt hittem, ott helyben elbőgöm magam, mert én az előző helyeken magas képzettségű díjlovakkal dolgoztam. Ismerősöm (aki ugratni tanul) abszolút nem tudta ellovagolni a díjlovat, feje fent, feszes volt és elrohant vele többször is, utána felültem én és egy kis idő múlva a ló támaszkodott, lendületesen ment előre és semmi baj nem volt vele. Kérdem én, aki egy díjlovat nem képes lovagolni, mert bizonytalan, nincs egyensúlya, feszes és nem érzi a lovat, az minek ugrat?

Bocsi, hogy leírtam, de felháborít, és szerintem pár embernek nem az eséstől megy el a kedve a lovaglástól, hanem a mögöttes dolgoktól. Nem tudom, ki ismeri a lovas világnak ezt az oldalát...

Nem lennék képes abbahagyni. :)

Csak kétszer estem, de akkor hatalmasat.Először (még csak lépni ügetni tudtam) úgy jártam, hogy rárúgott egy másik ló,de nem találta el, erre ő elkezdett galoppozni, úgy megijedt, és átugrott egy árkot, és elkezdett bakolgatni, kb. a 3. bakolásnál estem le, de úgy megzúztam az oldalam, hogy járni alig tudtam. Az más kérdés, hogy másfél hét múlva már újra lovon voltam ;D

Másodjára meg a karámban először vágtáztam szabadon (ugyanazon a lovon), és az egyik kanyarban sár volt.És a lóval együtt estem, repültem vagy egy métert, utána a földön meg csusszantam egy kicsit.Ha front van azóta is fáj a térdem de nem érdekel. :)

Az, hogy ki hogyan hagyja abba, idegzet kérdése.Aki gyenge idegzetű, az egy esésnél azt mondja, hogy kész, vége ennyi volt.Jártam már úgy ,hogy barátnőm (szegénykém félős,mert a szülei sok mindentől féltették, attól is amit nem szabadott volna) anyja, rám fogta, hogy biztosan én beszéltem teli a fejét, mert nem akart menni lovagolni.Arra nem gondolt, hogy azért mert az előző héten csomószor elengedte magát, és vágtázgatott vele a ló...Csak azért mert én már estem azzal a lóval.Inkább rám fogta, minthogy elfogadja, hogy a lány gyengébb idegzetű.

De nekem akkor is az a véleményem, hogyha valaki igazán szereti a lovaglást, akkor néhány esés nem tántorítja meg.Engem osztálytársaim is piszkálnak a lovaglással, de csak megvonom a vállam és megyek tovább.Nem adok a véleményükre, akkor is lovagolni fogok, mert ez az ÉLETEM... :) nekem ez a véleményem az egészről ;)

Én a galoppon vagyok. Estem már, és nem szimpla lecsúszós eséskkel. Nem lett semmi bajom, szerencsém volt, tudom, hogyan kell leesni.

Az első igazi vágtámat itt úgy éltem meg, hogy elindult velem a telivér. Muszáj volt megfognom, akármilyen erősen is húzott(majd kitépik a kezeimet!!)! És nem vesztettem el az egyensúlyomat, kontrollt nyertem a megbokrosodott ló felett.

Én nem futószáron kezdtem, féltem, most már nem... Pedig egy angol telivér merőben más, mint egy iskolaló... :D

Az utolsó vagyok. :)

Még hozzátenném, hogy én sem tudnám abbahagyni a lovaglást. Itt a galoppon vannak hajmeresztő dolgok (hanyatt vágja magát a ló alattad, beszaladsz a bokorba vele, elszaladsz a lóval, nem bírod megfogni, hirtelen kipördül a ló és vágtában rohanna az ellenkező irányba, startolgat, kitör, elesik, felbukik, sorolhatnám még...) :D. Mindig észnél kell lenni, mert ezek felhúzott, időzített bombák, csak sosem tudod, mikor "robbannak".

De én nem hagynám abba soha ezt a sportot!!! EZ AZ ÉLETEM ÉRTELMEE! <3 :))

Én vágtába lecsúsztam egyszer egy lóról de utána féltem vissza ülni amikor meg azt mondták legalább egy percre muszáj .

Amikor visszaültem rájöttem hogy nem is olyan vészes/veszélyes a dolog . de a félelem a további leeséstől nálam is jelentkezett .