Mit gondoltok a tereplovaglásról és arról, hogy vannak, akik életükben ki nem mozdulnak a karámból? Mennyit jártok ki terepre lovagolni? Hányan mentek? Meddig vagytok kinn? Hol jobb, benn a lovardában, vagy kinn? Hogy viselkedik kinn a lovatok?

Ha valaki tud, akkor az azt is tudja jobb esetben, hogy milyen talajon milyen jármód fér bele. Nyilván nem vágtázunk patkolt lóval betonon. De ha látja,érzi az ember, akkor igen kicsi az esély, hogy baja lesz a lónak.

És sokat javul a ló teljesítőképessége a tereptől. Meg nem utolsó sorban szeretik is a lovak :)

15 évig versenyeztem intenzíven. Ahogy az idő (ergo, ha nem zuhogott a hó és nem fagyott) engedte minden nap mentünk terepre, akár edzés után csak egy sétára, de volt olyan hogy több órás túrákra.

Mindig többen mentünk, megyünk most is, csak már nem versenyzek.

Szerintem egy lónak igen is szüksége van a terepre, függetlenül attól, hogy díjló vagy sem. Nem várhatok tőle sem maximális munkát, ha mindig ugyanazt csinálja. Több akkori ifis bajnokkal, jártunk ki együtt. Versenyló, oké. Edzés közben is benne van a pakliban hogy rosszul ugrik, és olyan sérülést szed össze, ami miatt az egész szezonból kimarad. Vagy még rosszabbat.

Mindkettőt imádom, nem szoktam különbséget tenni, a lovardai dolgok, és a terep szerintem nem összehasonlítható.

Kint számolni kell azzal, hogy egy furán álló bokorban oroszlánt lát, de arra is rájöttem idő közben, hogyha bízik benned a ló, egyre kevesebb ilyen bokor lesz.

Szerintem nagy kár kihagyni, számomra ez a legszebb dolog a lovaglásban.

http://www.youtube.com/watch?v=v8c8oZDaNJI

Még a legnagyobb lovasok - Némethy, Endrődy, Reiner Klimke és sorolhatnám a nagyobbnál-nagyobb neveket - is azt tanították, hogy a terep NÉLKÜLÖZHETETLEN a ló és a lovas számára. Ha egy díjugrató azt állítja, hogy nem kell a lónak a terep, hát azt kell mondjam, sz..rt se ért a lovakhoz, lovagláshoz. Lehet díjugratásban versenyezni, hogy fölteszem a s..gem egy mások által jól belőtt lóra és verem a nyálam, hogy hűdemicsodacsúcs lovas vagyok én, vagy lehet dolgozni a lóval és úgy versenyre menni, de ebbe a munkába szorosan beletartozik a terep is.

Amit előttem írt valaki, hogy vigyázni kell a lábára meg mittudomén, nos persze, vigyázni kell MINDEN LÓ lábára, ezért aztán terepre olyan menjen, aki képes erre. Aki képes fölmérni, milyen terepviszonyok között mi a megengedhető és mindezt rá tudja szabni a ló edzettségi és képzettségi fokára.

Elég sok év versenyzés van mögöttem, díjugratásban is, de még nem fordult elő, hogy ne mentem volna ki terepre minimum hetente egyszer minden lovammal.

A jól képzett ló terepen is jól képzett marad, a jó lovas terepen is ugyanúgy oda tud figyelni saját magára is, a lovára is, mint benn. De még a legféltettebb ugrólónak is szüksége van arra, hogy legalább heti egyszer 1-2 órát kinn töltsön a szabadban, kiszellőzzön a feje, kifussa az istállógőzt, stb. Erőnléti edzést pedig megnézném én, hogyan csinál valaki a karámban....

Van egy lovi a környéken, elég lenézős a társaság, náluk olyan a nézet, aki nem ugrat az nem lovas. (no comment) Persze a 140re bármelyik szívesen rámegy, de az hogy kimenjenek terepre... na akkor tele a bugyi, mert jajj megijed, jajj megugrik.

Az iskola lovakkal se járnak ki, pedig azoknak sem árt heti min 1x egy agyszellőztetés, de nem, aztán csodálkoznak, hogy betompul a ló, meg lustálkodik.

Én lehet nem tudok ugratni, de tudom, hogy a lónak mi a jó, dimbes-dombos hegyvidéki terepen tanultam meg lovagolni, szóval meg tudom választani, hogy hol milyen tempóval nem ártok a lónak, na meg be tudom osztani a lovat.

Szerintem egy heti beütemezett terep, akár terepvezetővel senkinek sem árt.

Utólsó, mintha a mellettünk lévő loviról írtál volna... Döbbenet, de soha nem terepeznek, még véletlenül se. Persze szája az van mindnek, hogy mekkora lovasok is ők... Aztán egy fél kilométerrel arrébb egy másik lovarda tulaja A2 szinten megy a lovaival jelenleg, ő meg hetente két terepet szervez a nála lovaglókkal közösen, sőt, ha akarunk, mi is becsatlakozhatunk a társaság kedvéért....

Én egyedül vagy tesómmal szeretek legjobban terepre járni, egyedül két okból: vagy komoly edzést tartok terepen és akkor fölösleges minden társaság, vagy azért, mert imádok elmerülni a táj szépségeiben, imádok csak a lovamra figyelni, csak vele együttműködni, kettőnk hangulatára szabni, hogyan és mennyit megyünk... Tesómmal meg jókat beszélgetünk, na meg sokszor fél szavakból értjük egymást, a terepet mint a kisujjunkat ismerjük, így elég egy pillantás, hogy mondjuk a következő nagy gyepen engedjük meg a lovaknak, hogy amit bírnak, menjenek... :-) Ez is élvezetes!

Amúgy egy időben dolgoztam a Balatonfelvidéken egy lovaspanzióban, reggel fél hatkor díjlovas edzéssel kezdtem (ez volt a fizetségem, ezért dolgoztam, hogy egy jó nevű edzőnél tanulhassak), aztán gyakorlatilag egész nap túrákat vezettem, rongyosra lovagolhattam a fenekemet, de estére mindig meghagytam magamnak egy pihent lovat ( én osztottam be a lovakat a napi melóra) hogy még egyedül is kimehessek sötétedésig, mert a fejemet akkor tudtam kiszellőztetni. Egész nap a vendégekre figyeltem, de este legalább egy órát kimentem csak én egyedül, hogy élvezhessem is a tereplovaglás szépségeit.

El se tudom képzelni, milyen sivár lehet nap mint nap csak egy homokos karámban körbe-körbe lovacskázni, még akkor is, ha heti kétszer ugranak is... Arról nem is beszélve, milyen rettenetes lehet szegény lónak ugyanez, hiszen ő aztán abszolút nem erre teremtődött.