Caesar Millan szerintetek nem kegyetlen egy kicsit?

Üdv

Jelenleg 2 boxert 1 foxit és m.selyemszőrüt tartunk egy udvarban. Korábban rengeteget néztem Victoria műsorait és sok hasznos dolog lehet szemezgetni tőle is. De semmit nem tudnék említeni tőle, hogy mit tegyek, ha 2 napod van (családi okok miatt) össze szoktatni a 2 boxert a két kisebbel. És a pozitív megerősítés ilyenkor bukik el! 2 nap nem elég (77-szer hátatfordíthatok de akkor a foxinak már külön lenne a feje a testétől, vagy adhatok jutifalatot is de ez sem vezetne célra). Viszont Caesar módszerei és csodálkozom, hogy ezeket még senki nem említette: "feketetős nyugtatás-simogatással masszázzsal" , a nagy energiájú kutyák rendszeres futtatása és nem séta , hanem 5-10 km-es intenzív futás! És valóban a figyelmeztető érintések a kibontakozó feszültségekkor is tökéletesen működnek!

Szóval én most nem elméletről beszélek, hanem próbálom beépíteni és teljesen átvenni a módszereit és eddig amit sikerült megfelelően elsajátítanom az tökéletes és gyors!

És mindegyik kutya imád a legkisebbtől a legnagyobbig :)

Sok szerencsét mindenkinek a nevelgetéshez

Megvan Cesar könyve. Ő is leírja, hogy ott az ő módszerei sem segítenek, ahol a probléma nem nevelésből származik, hanem az idegrendszeri rendellenesség okozta.

A kiképzők, akikkel beszéltem, szintén azt javasolták, hogy az egyedüli megoldás az altatás, ha a kutya nem illeszkedhet be a családi környezetbe. Már pedig annál a családnál ez nem volt megoldható, mivel két kis gyermek is tartozott hozzá. Egyiküket támadta meg, nem jelzésszerűen, hanem ahogy megjegyezték előttem is, marcangolta a lányt.

Menhelyre azért nem akarták, mert felesleges volt - ott ugyanis megint csak elaltatták volna, hiszen nem számít örökbeadhatónak, ha mégis megkapta volna ezt a státuszt, akkor is nagy valószínűséggel ott maradt volna, mert az ember általában nem egy ilyen kutyáért megy el menhelyre.

Küldözgethették volna kiképzőtől kiképzőig, nem tudtak volna mit kezdeni vele, mert a probléma orvosi (komolyan gondoljátok, hogy jó pár nyakleves és a kemény kéz megoldja?! uramatyám..). Egyelőre nem lehet érdemileg kezelni minden idegrendszeri betegséget... Ebben az orvosénak kellett volna lennie a döntő szónak, ezt nem tudom, hogy így volt-e, de feltételezem, hogy igen, mivel volt állatorvosuk (ha jól emlékszem).

Nem hinném, hogy a kutya boldog volt. Aki a kutya nevében van felháborodva, azzal nem értek egyet. Ez az élet nem volt 100%-os a számára, közel sem. Könnyebb volt neki így, mint egy hosszadalmas tortúra, és valljuk be, sok kiképző általánosságban sincs a helyzet magaslatán, közülük meg nem egy annál radikálisabb - sőt kegyetlenebb - módszert vet be, minél nehezebb eset a "kliense". Ez volt a leghumánusabb.

Nem egy üdvösített módszer létezik.

Volt nálam egy kutya, amely teljes kontroll nélkül élt, egyetlen szabályt sem kellet követnie - egyet sem ismert. Agresszióval irányította a gazdáit. Nem volt ő rossz kutya, csupán erre tanították akaraton kívül. Emellett baromira elkényeztették, babusgatták, dagadtra tömték a legkülönfélébb kajákkal...

Na ez a kutya nálam is próbálta folytatni a műsort. Egyik nap azt tanítottam neki, hogy amíg nyitom a kennelajtót, addig szépen ül, és parancsszóig marad. Nála hihetetlen fontos volt ez a gyakorlat, mert ilyen helyzetekből alakultak ki a nem kívánatos reakciói nagy részben.

Nyitás után ellépek az ajtótól, várok egy kicsit, és úgy oldom fel a bennmaradást. Majdnem egy órán át visszaléptem, korrigáltam (visszaléptettem a kennelbe, kiadtam az ült és a maradot), megint elléptem, újra és újra. Sokszor pont egy fél másodperccel azelőtt akart kijönni, hogy megjutalmaztam volna a viselkedését - legtöbbször 3 másodperc után kezdett készülődni az udvarba...

Képzeljétek, nem az én türelmem fogyott el :D A kutya kezdte rosszul viselni, hogy nem hagyom őt irányítani a helyzetet, fokozatosan visszatért a jól bevált eseményeket begyorsító és akaratát beteljesítő módszeréhez, szóval a vége az lett, hogy kénytelen voltam földre küldeni, és többszöri nekifutással végül elértem, hogy megadja magát és lenyugodjon... Ebben az esetben pláne nem állítanám azt, hogy ez kegyetlen lenne. És kétségtelenül bevált. Innentől jobb lett a kapcsolatunk, és ő egy felszabadult, tiszteletet mutató, vidám kutya lett. Ennyi. Tapasztaljátok meg, milyen egy ilyen kutyával foglalkozni - arra kíváncsi lennék, mit csinál Victoria, amikor egy kutya meg akarja harapni... ilyen helyzetben még nem láthattuk őt. Ha látnám, és megmutatná, hogy lehet ezt jutalomfalatokkal és erélyesebb érintés nélkül megúszni, akkor onnantól azt csinálom én is. Ha pedig ilyen nem fenyeget, akkor nagyon jók, amiket ez a nő alkalmaz, mindig hasznát vettem.

Én még mindig úgy gondolom, hogy nem kéne csak egy ember mögött felsorakozni, több jó módszer létezik, a kutyára és a szituációra kell szabni, én is felhasználok mindent a legjobb tudásom szerint. Egyikben sincs "megfelelő időben elhelyezett" pofon és a többi - enyhén erős az a megfogalmazás, hogy Cesar módszere kegyetlen... El lehet sétálni néhány kutyaiskolába - el fogsz képedni, milyen technikákat alkalmaznak - volt, aki pórázon megpörgette a szerencsétlen kölyköt, mert "nem volt engedelmes". Cesar egy ilyen láttán beledugná a térdét a hapsi szájába..