Ti haragudnátok ezért a párotokra? Nem késő megköszönni?

A kutyusunk márciusban elájult itthon, mi azonnal kocsiba ültünk és rohantunk az állatkórházba vele, közbe telefonos kapcsolatban voltunk az orvossal. Odaértünk nekem remegett kezem lábam nem láttam a könnyeimtől párom berohant vele, azonnal kezelésbe vették. Én kint próbáltam életben maradni, egyszerűen sokkot kaptam. 6 órát volt bent párom, aztán átküldtek egy felszereltebb kórházba, ahol 3 napot volt bent a kiskutyánk. Folyamatos vérvétel, gépre kapcsolva, gyógyszerek tengerét kapta. 3 nap után hazaengedték, azóta tudjuk mi a betegsége, állandó ellenőrzés alatt állunk, de hálistennek minden rendben van vele!!!! Szépen felépült, és hiába beteg nem észrevehető rajta semmi sem. Gyógyszert kell szednie, mert a szervezete nem termel fontos dolgokat.

Párom ma mondta el, hogy amikor nem mentem be újra kellett éleszteni a kutyánkat. Elmondta, hogy pumpálta, és lélegeztette az orvos. Hálistennek nagyon gyorsan sikerült!

Március óta jó pár hónap eltelt, és én erről nem tudtam. Szerintem el kellett volna mondania. Bár most is mikor elmondta sírtam. Mert nagyon rossz hallgatni az ilyet, de mégrosszabb, ha a sajátodról van szó. Azt mondta nem merte, mert tudta, hogy mégjobban a padlón leszek. Magamhoz öleltem a kutyánkat, amikor elmondta, és ő meg várta, hogy dobjam el a labdáját. Mondtam páromnak, hogy még ma menjünk be ahhoz az állatorvoshoz, akinek köszönheti, és köszönhetjük az életét egy hatalmas csomag ajándékkal. A másik állatorvosnak megköszöntük csokival, és ajándékcsomaggal a szép munkáját. A többi kedves orvosnak, és az aszisztenseknek is vittünk mindenkinek egy egy köszömöm feliratú csokit, és egy egy pezsgőt hálánk jeléül.

Engem felhívott az az állatorvos, aki újraélesztette, hogy hogy van a kutyusunk kétszer is. Telefonba megköszöntem neki, hogy vigyázott rá, és hogy ellátta, de fogalmam sem volt az újraélesztésről. Most mindjárt indulunk ahhoz, aki megmentette, és viszünk neki is egy nagy ajándékcsomagot. Nem ciki ennyi idő után odaállítani ajándákkal, hogy tényleg szívből köszönjük, hogy visszahozta közénk? Én ragaszkodom hozzá. Bárcsak gazdag lennék, és többet tudnék adni, és igazán ki tudnám mutatni a hálámat neki.