Akinek meghalt a kutyája, hogy tudta feldolgozni a veszteséget?

Nem tudtam és soha nem is fogom és nem is akarom. Az első néhány hónap, fél év volt embert próbáló, szörnyű.

"Meg fogok szeretni egy másik kutyát,ha ő meghal?" Nem tudom, biztos, én szeretem a kutyákat, de, mind a mai napig nem tudok elképzelni egyet sem, akivel úgy ahogy vele, ahogyan őt.

Múlthéten halt meg,sokszir van,hogy várom mikor kicog már utánam vagy bújik hozzám..Ráadásul édesanyámtól kaptam aki azóta sajnos már nem él.

Mint egy embernél is az idő ami enyhíti a fájdalmat.

17 éves volt a lányom

Szép kort ért meg a kutyád, ha eljön az idő ezt tartsd észben. Hosszú, és boldog élete volt egy olyan emberrel aki nagyon szerette, de sajnos nekik nem jutott túl hosszú idő a Földön. Emlékezz a szép pillanatokra, és legyél hálás, hogy ismerhetted. A hiánya nyilván nagyon nehéz lesz, ezt a fázist nem igazán lehet megkönnyíteni, gyászold meg rendesen, ne próbáld elfojtani az érzéseidet. Néha egy sírás nagyon sokat tud segíteni.

Én tavaly vesztettem el 10 évesen a kutyámat, akit 9 évesen kaptam. Nem volt könnyű időszak.

Az első sokk után inspirációt merítettem a dologból, hozzá kapcsolódó rajzok, szobrok, kisfilmek készültek. Az egyik legjobb fotósorozatom is ekkor készült, igaz nem róla szól, de az érzelmi állapot miatt úgy tűnik kifejezetten érzékenyen tudtam ábrázolni dolgokat.

A sírját kidíszítettem, mindig szedtem rá virágot.

Akkoriban jártam pszichológushoz, ő azt mondta, hogy van egy hit, miszerint az elhunyt lelke még 3 hónapig velünk van. A 3 hónap leteltekor gyertyát gyújtottam, és valahogy úgy éreztem, hogy sikerült elengednem akkor.

Majdnem egy évre rá került hozzám a mostani kutyám. Nem így volt tervben, de szinte sorsszerű módon mégis így alakult. A vele való teendők, és ahogy egyre inkább megismertem jól elvonták a figyelmemet, és igen, őt is szeretem.

Nem helyette, de mellette van még hely a te szívedben is :)

Ahogy a kettes írja, a megszokások fognak fájni. Én hetekig a kutyám halála után önkéntelenül óvatosan keltem fel az ágyból, mert mindig az ágyam előtt aludt a kutya. S rutinból kikerültem :(

Valóban az idő fog csak segíteni, én hetekig nem tudtam aludni, és nem is nagyon ettem, mondjuk nekem hirtelen ment el a kutyám. De nem is tudom, hogy fel lehet-e erre érzelmileg tényleg készülni.

Mindenesetre, élvezd még a vele való időt, ne gondolkodj túlzottan az elváláson!! Utána érezni fogod, mikor jön el azaz idő, amikor el tudod képzelni az életed egy újabb kutyával.

Meg fogok szeretni egy másik kutyát,ha ő meghal?

Igen.

Enyhít majd a fájdalmamon?

Wgy másik kutya? Igen.

Nekem 19 év (!) után kellett elaltatni a kutyámat, szörnyen éreztem magam, más kutyára rá sem bírtam nézni, a sírás kerülgetett, mindenhol ott voltak a kis cuccai a lakásban. 3 napig bírtam, aztán elmentem a helyi sintértelepre és elhoztam az egyik legesélytelenebb kutyát. (Felnőtt volt, fekete, aránytalan és beteg.) Még pár napig nagyon magam alatt voltam, de ez a másik kutya rengeteget segített (ráadásul bitang rossz volt, így eléggé kiszipolyozta az energiámat). Nekem mindegy volt, milyen, csak kutya kellett, aki egyszer kutyás volt az az is marad. Az elsőt úgyse pótolhatja másik, hiszen kétszer ugyanolyan kutyája már sose lesz az embernek, mindegyik egy teljesen más lélek. :)