Hogy lehet túlélni és feldolgozni egyszerre több szörnyű veszteséget?

Van úgy, hogy összecsapnak az ember feje felett a hullámok. Hát Te megkaptad ... :-( Viszont ne felejtsd minden nehézségből tanulni, erőt meríteni kell. Édesanyádról nem írtál! Hozzá tudsz fordulni? És ugyan lehet elcsépeltnek hangzik, de én hiszem, hogy csak jót tenne neked, vegyél egy kiskutyát. (vagy akár fogadj örökbe). Elterelné a gondolataidat. Gondold meg, segítene.

Még egy amit ne felejts. Az élet egy hullámvasút. Neked most már a felfelé út következik.

a párod elvesztését próbáld meg úgy felfogni, hogy jobb neked nélküle, hiszen 10 éves kapcsolat után, ennyi sincs benne, hogy ne előtted enyelegjen az új nőjével?

az én barátom amikor szakított velem, mondta hogy nem más lány miatt van. hát 1 héttel később ő is kirakta hogy kapcsolatban xy-al, és az évfordulójukat akkora írták ki amikor még együtt vagyunk. szóval én is a netről tudtam meg először, hogy csalt már+hazdudott hogy nem más miatt van vége:S

szóval ezt a részt próbáld máshogy felfogni, jobbat érdemelsz majd nála!

munkahely esetében meg add be a lehető legtöbb helyre a pályázatodat. még olyat is beadhatsz, amiben eddig nem dolgoztál pl futár vagy bármilyen más munka.

aztán ha minden nap lesz valami célod, vagy dolgod, kicsit jobb lesz. idővel ez enyhülni fog.

édesapád és a testvéred elvesztésére nincs gyógyír, részvétem.

annyit tudok tanácsolni, hogy anyukád és te is járjatok szűrésre , meg ha valami rendkívülit észleltek egyből orvos

de sajnos nem tudunk jobb tanácsokkal szolgálni, neked kell elfogadni fejben az exed döntését és viselkedését.

Hasonló cipőben járok én is...bár tudom,hogy ez nem vigasz.Engem 8 év után hagyott el a párom.16 kilót fogytam,és teljesen összeomlottam.Ennek 7 hónapja.Azt hittem,vége a világnak,de mára már kicsit jobb.Pedig én is minden egyes nap látom őket.Borzasztó nehéz...de már híztam 3 kilót,mert muszáj volt ennem.Erőm sem volt semmire.De menni kell tovább!

Kedves Kérdező...ha gondolod,privátban szívesen megosztom Veled a tapasztalataim,hátha segít.

Ezt a kérdést már kiírtad egyszer. Esküszöm, pár hónapja dettó ugyanez a kérdés volt.

Le kell rendezned a múltat magadban. A halál események megrázóak, meg kell őket gyászolni, de most már lépj túl azon, ők se akarnák, hogy életet végéig sirasd őket.

A párod elvesztésén meg pláne lépj túl. Fogadd el, hogy ennyi volt. Igen, hulye indok, de sajnos van ilyen, hogy kihül egy kapcsolat. Rázd fel magad, de akard is, mert itt hiába írjuk, hogy menj el bulizni, sard le őket, stb, ha egyszer te nem akarsz az önsajnálatból kilépni. Kegyetlenül hangzik, de hidd el, muszáj "felpofoznod" magad, tükör elé állni és azt mondani: kislány, most már elég legyen az önsajnálatból, szedd össze magad! Mert a kutyát nem fogja érdekelni, hogy mi van veled, egyedül csak te segíthetsz magadon. A szomszéd néni lehet, hogy sajnál, de mire mész vele. Mi itt sajnáljuk, hogy ezen mész keresztül, de azzal se mész semmire. Az a baj, hogy már teljesen elsülyedtél az önsajnálatban.

Egyáltalán nem bántásként írom, hanem azért, mert próbálok segíteni.

Egy időben én is elsüllyedtem az önsajnálatban, de rájöttem, hogy csak egyedül én segíthetek magamon.

Mássz ki a gödörből!

Van olyan az ember életében, mikor 100%ban minden tökéletes. Boldog, megvan mindene, nem szenved hiányt, minden összejön, siker, pénz, család, boldogság, minden..

És egyszerűen elfelejt hálát adni mindezekért.

Úgy hiszi, hogy számára természetesek ezek a dolgok. Hogy neki ez jár...

Aztán jön egy hullám és elviszi magával azt az alapkövet, ami tartotta a sikerhez vezető többi követ és borul minden.

Nagyon sajnálom ami a családoddal történt. Borzasztó tragédia.

A pasid egy lúzer. Ne foglalkozz vele, jobbat érdemelt, lehet hogy örülnöd kéne amíg csak most derült ki, és nem rosszabb helyzetbe.

Mikor velem rossz történik, akkor az az első gondolatom, hogy ebből mit lehet kihozni, ami jó. Munkanélküli avgy. Én is az voltam 3 évig!!!!

Jó persze idénymunkákat vállaltam, de hosszabbat és állandót nem sikerült találnom. Tudom milyen. A társadalom kitaszított tagja vagy, úgy érzed az önmegvalósításod nulla, egy rakás szerencsétlenség vagy és kész. Nem így van!

Kelj fel a székből és add be az önéletrajzod még több helyre.

Ajánlom a Titok c. könyvet/filmet. Megváltozik az életszemléleted, ha még nem próbáltad.

Képezd magad, utazz, bulizz, tanulj zenét, járj táncra, rajzolj, fess, kreatívkodj, éld az életed!!!!!! :))) Hisz' Olyan rövid.. :) Ne pazarold el a drága és értékes perceket. :) Sok sikert!

https://www.youtube.com/watch?v=wiYUFCPDEZ4

Ezt nézd meg:)

Először is, nagyon jókat írtak az előttem válaszolók, és bocsánat, ha valakit ismétlek!

Remélem nem baj, de gondoltam megosztanám veled a saját történetemet, hátha segít valamennyit. Én 6 évvel ezelőtt vesztettem el édesanyám, rosszindulatú agydaganata volt, amit 11 éve diagnosztizáltak, és egyszer műtötték is. Akkoe azt mondták, pár hét, vagy esetleg hónap.... ő mégis 11 évet küzdött. Egyetlen egyszer sem panaszkodott, és a lelkét kitette értünk, a családjáért, szó szerint mi voltunk az élete. Az utolsó fél évet én is nehezen éltem meg, tudom, miről beszélsz, és min mehettél keresztül.:/ 4 éve az ő testvére, a nagynéném is szintén rák miatt hunyt el, ő volt talán az egyetlen, aki abban a 2 évben segített valamennyire feldolgozni a történteket, és őt is elveszítettem. Az első két hónapban 10 kilót fogytam, utána már nem számoltam. Én is átmentem sok mindenen, volt hogy hónapokig minden éjjel a földön fetrengve sírtam, elfordultam a világtól, szörnyű volt, DE! Itt vagyok még, és sok mindenre megtanított. Igazán feldolgozni sajnos soha sem lehet szerintem, de építkezni belőle mindig! Nekem a leginkább olyanok társasága, figyelme, szeretete hiányzott, akik éreztették volna, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Nem tudom hogy állsz barátokkal, illetve édesanyáddal, családoddal, de az ő közelségük sokat segíthet, nekem nagyon sokat segített. Ami a legnagyobb problémát okozta talán az, hogy senkiben nem tudtam, és máig alig tudok megbízni. Pedig nem szabad magad burokba zárni a világ elől. A negatív energiákat, és a stresszt pedig érdemes levezetni akármilyen tevékenységgel, amit szívesen csinálsz, hasznosnak tartasz, vagy érdekel (sport,zene,rajzolás,festés, de lehet akármilyen elvont dolog is).Az egészségedre pedig nagyon oda kell figyelni, akkor is, ha nehezen megy.Ne akkor vedd észre, hogy probléma van, mikor már nem lehet rajta segíteni. Tudom, hogy nem vigasztal, de édesapád és bátyád se szerette volna, hogy tönkremenj ebben, ne hagyd! Nekem sokat jelent, hogy láttam anyámat annyit küzdeni értünk, soha egy percre sem fordult meg a fejében, hogy feladja,pedig ő volt halálos beteg, és nem én.... tudom durva ilyen gondolatokkal eljátszani, de igaz.

Jó dolog, hogy felismerted, hogy baj van. Nem véletlenül írtál, változtatni akarsz, és ezt az utolsó kis energiát ragadd meg! A pároddal kapcsolatban nem tudok sok okosat mondani, biztos nagyon fájdalmas, nem gondolom, hogy rosszul döntöttél, mikor otthagytad a munkahelyed, sőt. Csak ne add fel, keress másikat, mert lefoglal, és érezteti veled, hogy még itt vagy a világban, neked is van helyed, dolgod, szükség van rád! És ne feledd, hogy egyedül születünk, nem vagyunk senkivel összekötve, csodálatos dolog a szerelem,de egyedül is tudnod kell erősnek lenni, mert csak erős alapokra építhetsz igazán tartósat! Hidd el, senkinek se napos az élet összes oldala, mindenhol van árnyék. Rólam se gondolta sokáig senki, hogy bármi probléma lenne, nem biztos, hogy ha valaki mosolygósan emelt fővel jár, akkor tökéletes az élete. Sokszor még ma is elfog az érzés, hogy gyenge vagyok, igen elbuktam, és jobb lenne ha eleresztene az élet, de nem hiába nem ereszt! Biztos vagyok benne, hogy te is kellesz neki!

Bocsánat, hogy ilyen hosszúra nyúlt. És még egyszer kitartást kívánok!