Lehetséges, hogy egy normális tenyésztő nem adna nekem el doberman kutyát, csak azért mert még nem volt kutyám?

Biztos vagyok benne, hogy fogsz találni olyan tenyésztőt, aki fog neked kiskutyát eladni. Azért a legtöbb tenyésztő már nem vágatja automatikusan a kiskutyák fülét-farkát. Max. a leendő gazdival egyeztetve, mivel elvileg már nem szabadna vágatni. (A fülüket egyébként is később vágatják, nem olyan pici korban)

Egyébként igen, lehetséges, hogy egy-egy tenyésztő, aki ilyen "kemény" kutyát tenyészt nem ad el első kutyásnak picit. Én egy amstaff tenyésztőt ismerek, aki első kutyának nem ad el kölyköt, mert azt mondja, hogy egy tapasztalatlan gazdi kezébe nem való egy ilyen kutya. Én nem vagyok tapasztalatlan kutyás, de egyszer azt mondta, hogy nekem sem adna el kölyköt :D

Nem vagyok elég "kemény".

Szóval ne bántásként értékeld az elutasítást. Keress tovább és ha megtalálod álmaid kiskutyáját, remélhetőleg "felnősz a feladathoz".

Lehetséges. A tenyésztő annak ad el kutyát, akinek akar, még csak meg sem köteles indokolni, hogy miért nem ad.

De, nyilván fogsz találni tenyésztőt, akitől tudsz venni kutyát.

Lényeges, hogy kicsi kortól következetes legyél vele; fektess nagy hangsúlyt a szocializációjára, vidd magaddal sok helyre. Szokjon hozzá mindenféle zajhoz, szituációhoz, közlekedéshez, emberekhez, gyerekekhez, más állatokhoz, és külön kiemelném: kutyákhoz. Hajlamos a kutyákkal való agresszióra, erre kicsi kortól oda kell figyelni és csírájában elfojtani.

Érdemes munkakutyás szemléletű sulit választani vele.

Én 19 évesen vettem az első, kan dobimat és egyben az első kutyámat. Egyszer morgott rám, kb. fél évesen, amikor ki akartam tessékelni a lakásból. Megfogtam, és kivágtam némi leordítás kíséretében. Soha többet ilyen nem fordult elő, a későbbi kutyáimmal ennyi sem.

Szóval, igenis, lehet dobit tartani első kutyaként, csak megfelelően kell nevelni és foglalkozni vele. Ebben a tenyésztő is és egy normális kiképző (nem a divatos üntyümpütty sulikra gondolok) is segít a gazdinak.