Lehetséges, hogy egy normális tenyésztő nem adna nekem el doberman kutyát, csak azért mert még nem volt kutyám?
"Csak olyannak, akinek már van komoly tapasztalata az adott fajtával."
Ennek így semmi értelme, nem logikus. Ez így egy paradoxon.
9. Szaporítók nem érdekelnek!
Én nem annyira munka vonalút szeretnék, de fizikailag legyen egészséges, normális dobi, széles melkassal.
És pont ezek a jobb minőségű kutyák szoktak inkább munkavonalúak lenni...
Egyébként évek óta készülök a kutyatartásra, van is egy barátom akinek kettő van, de azok öregek és a tenyésztőjük már nem is aktív.
Még annyi, hogy az hogy mennyire kell egy bármilyen nehéz fajtához tapasztalat, az szubjektív. Nem lehet ezt így kijelenteni, sehogy, de jogilag különösen nem.
Viszont a legtöbb tenyésztő vágatja a kutyái fülét és farkát, ami meg illegális...
válasza:Az, hogy van-e tapasztalat az csak egy kiindulás. Még fajtán belül is vannak különbségek, lehet, hogy valaki tök jól elvolt egy kifogott nyugisabb példánnyal, de egy extrémebb kutya már kifogna rajta.
A komoly tapasztalat alatt esetleg azt lehet érteni, hogy több ilyen kutyája volt, esetleg sportolt, versenyzett velük, tehát sikeresen vette a kihívásokat, amik a fajtánál megjelenhetnek.
A tenyésztőnek joga van eldönteni kinek ad el, ez teljes mértékben rajta áll, sajnos nem sajnos.
Tapasztalatlan ember is simán felnőhet a feladathoz, de olyasvalaki is ütközhet nehézségekbe, akinek nem az első kutyája lenne a fajtából. De nagy általánosságban kijelenthető, hogy tapasztalt gazdik könnyebben boldogulnak a dobival. A tenyésztő pedig valószínűleg nem akar kockáztatni, és inkább biztosra megy. Sportra, munkára tenyésztett kutyáknál ez mindenképp jó dolog szerintem, bár néhány fajtánál még a show vonal sem könnyű eset.
De amúgy akivel felvettem a kapcsolatot, az először tök segítőkész volt, s egészaddig semmi problémája nem volt amíg nem mondtam, hogy nem volt még kutyám.
Utána meg már éreztem, hogy Ő eldöntötte (csak ezért), hogy nem fog adni... És onnantól már meg sem hallgatott, mindig a szavamba vágott, nem is fogyelt arra amit mondani próbáltam.
De akkor ha ez tényleg így van jól és más tenyésztő sem ad, akkor mégis milyen fajtát válasszak?
Rengeteg fajtára azt mondják, hogy "ez nem kezdőknek való", sokszor olyanok mondják akiknek csak az adott fajtából volt kutyájuk, akkor ennyi erővel Ők sem tudhatják.
Pl. multkor egy újfundlandisnak mondtam, hogy "elfáradt a kutyusod", erre ilyen lekezelően azt felelte, hogy "Ó, látom nem volt még ilyen kutyád".
Holott tudvalevő, hogy ez nem a leg energikusabb fajta.
Mindenki a saját fajtájára mondja azt, hogy milyen nehéz tartani, holott egyszer én 16 napig vigyáztam egy tosa inura, s semmi problémánk nem volt.
Ez szerintem inkább azt jelzi, hogy pont Ők alkalmatlanok, vagy közel alkalmatlanok ahhoz a fajtához...
válasza:Kedves 14. egy nőstény, barna, füles-farkas dobitól maximum annyival lesz nagyobb a hímtagom, mint egy vizslától.
És tessék megnézni egy dalmatás kérdést itt, vagy a Facebook csoportjukat.
Ugyanúgy túl hypeolják a nehézségét mint az akitának... Persze tisztában vagyok vele, hogy egyik sem könnyen nevelhető kutya, meg hogy az akita valóban az egyik legnehezebben fajta, de amit egyes gazdák művelnek az már vicc.
És igen egy dobárman(n) viszonylag hasonló egy dalmatához. Bár pl. agresszívabb lehet, de mégis egy jól megnevelt, megfelelően szocializált doberman nyugottabb és kiegyensúlyozottabb lehet egy dalmatánál.
A dalmata fő nehézségi forrása talán ah energia szintje.
Egyébként azért ehhez hasonlítottam, mert hirtelen ez a fajta jutott eszembe ami valamelyest hasonlít ÉS van is vele valamilyen tapasztalatom.
válasza:Kérlem fejtsd már ki, mit fogsz csinálni, ha a kutyád mondjuk bevédi a kanapét tőled? Vagy (és ezt egy szuka dobi csinálta) ha fekszel az ágyon föléd áll és elkezd rád morogni? Mit teszel, ha meg akarja ölni a többi kutyát? De nézzünk kisebb gondot. Mit fogsz csinálni, ha elrohan macska/kutya/vad után és süketet játszik? Ez egy tipikus dobis viselkedés minden vonalban.
A hasonlataid, nézeteid pedig egyértelműen arra utalnak, higy nincs meg a kellő rálátásod, tudásod egy ilyen kaliberű kutyához, de te magadról elhiszed, hogy meg van.
válasza:Sokan azért mondják, hogy nem első kutyának való egy fajta, mert a saját bőrükön tapasztalták meg. Vagy miután lett egy olyan nekik, rájöttek, hogy ezeket a tulajdonságokat még kutyás előélettel sem könnyű kezelni. Dalmatám nekem is volt, kb 8 éves lehettem amikor kaptam. Hihetetlen energikus, makacs, alkalmi süket kutya volt, de megvolt a magához való esze. Ha csak belőle indulok ki, akkor úgy gondolom, hogy nem olyan nehezen kezelhető fajta, de nyilván nem minden embernek való. Szerintem a tapasztalaton kívül még ezen van hatalmas hangsúly, hogy a személyiségedhez, temperamentumodhoz, és persze az életviteledhez mennyire passzol egy adott fajta. Mert ha tök ellentéte valaki egy dobinak, akkor még 10. kutyájaként se biztos, hogy beválna.
Valószínűleg fogsz olyan embert találni, aki elad neked dobermannt, de akár más fajtáknak is utánanézhetsz.
Mit csinál az a gazda akinek már volt 4 labradorja és 2 mopszja, ha a megvásárolt dobermanja bevédi a kanapét?
Illetve "Mit fogsz csinálni, ha elrohan macska/kutya/vad után és süketet játszik? Ez egy tipikus dobis viselkedés minden vonalban."
Ez minden, csak nem tipikus dobis viselkedés... maximum tipikus neveletlen kutya viselkedés, esetleg tipikus dilettáns gazdával rendelkező kutya viselkedése.
Amúgy mint írtam elvinném kutya óvodába és kiskorától szocializálnám.
Am a doberman a világ 5. legokosabb kutyája és arról híres, hogy a gazdájának nagyon engedelmes, ha nem pénisz nagyobbításbak vették, vagy nem lusta a gazdája és hanyagolja el a kutyát.
válasza: válasza:Nekem első kutyám (nem számítva a gyerekkori kutyákat, mik ugye nem az enyémek voltak, családé) egy felnőtten talált doberman volt. Ismeretlen előéletű kutya, aki ráadásul tele volt harapott régi sebekkel - állatorvos szerint harcoltatták.
Igen, ez extrém példa, de megbirkóztam vele (nő vagyok).
Tudtam, hogy nehéz lesz, ezért jártam vele kutyaiskolába, de egyéni foglalkozásokra (extrém módon kutyázott, nem mehetett csoportba).
Nagyon jó kutya lett belőle, az életemet rábíztam volna.
Szerintem nem azon múlik, hogy első vagy hányadik kutya. Azon múlik, hogy az ember mennyire rátermett, illetve még inkább azon, hogy mennyire AKARJA, és mennyit hajlandó RÁÁLDOZNI (időben, pénzben).
A kutyák nem azért kerülnek szerintem a menhelyre, mert a volt gazdájuk genetikailag alkalmatlan a kutyatartásra, ilyen nincs. Hanem azért, mert nem elég kitartók, nem elég állhatatosak, és nem hajlandók áldozatokat hozni. Fontosabb nekik a saját kényelmük, s mikor rájönnek, hogy a kutyázás nem egy rózsaszín felhőcske, hagyják a fenébe az egészet. Nincs bennük annyi gerincesség, hogy azt mondják: én ezt bevállaltam, egy élőlény sorsáért felelősséget vállaltam, ezért akkor is fogom csinálni, ha nehezebb, mint gondoltam.
Kérdező, ha kellő önismerettel rendelkezel, csinálj egy számvetést, hogy mennyi áldozatot lennél hajlandó hozni, ha a kutyád problémás, és van-e benne elég állhatatosság, hogy akkor is csináld, ha NAGYON nehéz lesz. Ha úgy gondolod, hogy ilyen ember vagy, akkor hajrá, vágj bele. Ha nem, akkor a kutya és saját érdekedben mondj le a dologról.
Jó példa: húgomnak van kutyája, westie. Teljesen elrontott, elviselhetetlen, neveletlen jószág. Húgom SEMMIVEL nem lenne alkalmasabb egy doberman nevelésére, mint akinek soha, semmilyen kutyája nem volt még.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!