Hátha van még fönt valaki! Van egy nagyon öreg kiskutyám, Talán érzi, hogy hamarosan vége lesz küzdelmeinek és nem akar egyedül lenni?

Mindenkitől elnézést kérek, hogy csak most jelentkezem! Ma délután örökre elaludt a kis drágám. 17,5 évesen kemény küzdelmek után ma feladta a harcot. Már akkor mikor először éjszaka ugatott, amikor a kérdést is írtam ide, már tudtam, hogy nincs minden rendben. Akkor éjszaka és még 2 éjszaka panaszkodott szegénykém. Már fájtak a kis csontocskái szerintem. Az utóbbi időben annak ellenére, hogy rendesen evett nagyon lefogyott. Egyikőtök javaslatára fölpuhítottam a fekhelyét, akkor az segített. Valószínűleg az ölemben is azért volt nyugodt mert puha és kövér vagyok. Aztán napról napra fogyott már a feje is lefogyott, annak ellenére, hogy bár már nem olyan sokat de még evett. Aztán most hétfőn már olyan gyenge volt, hogy elesett és nem tudott szegénykém fölállni de azért próbálkozott, de amíg haza nem értem jól le horzsolta a járólap fugáin magát. Sebes lett a lába, füle, arca, válla, oldala, medencéje. A teljes baloldala. Megtörölgettem egy puha szivaccsal de már annyira elgyengült, hogy hétfő óta nem nagyon akart inni sem enni sem. Feleségem kitalálta, hogy fecskendővel próbáljuk meg itatni és csipesszel etetni, de nem kapott erőre ettől sem. Tegnap éjszaka még hajnal kettőtől fogtam a kis fejét reggel 5-ig, mert már nem bírta. Reggel elrendeztem szépen kényelmesen, hogy jó legyen Neki. De mire hazajöttem már "odaát" volt. Megsirattuk és eltemettem. A 10 éves kislányom viseli a legnehezebben. Együtt nőttek föl. Ő adta a játékai közül a fecskendőt és a csipeszt, hogy etetni itatni tudjuk.

Köszönöm a hozzászólásokat.