Veled már volt olyan, hogy valaki azzal győzködött, hogy "egyedül akar lenni", mégis ez hihetetlennek hangzik számodra?
Nem egy sablonos “lekoptató szövegről” van szó, hanem gyakran hosszasan panaszkodott erre, annak ellenére, hogy azelőtt folyton ő keresett. Elég depressziós, mindenkit eltaszít magától, rólam egy időszakban úgy beszélt, mintha kivétel lennék, mert mindig meghallgattam őt annak ellenére, hogy egy időután elég egoistának tartottam (és nem csodálkoztam azon, hogy más barátaival sem jön ki jól), aki csak saját magáról szeret beszélni, mégis elfogadtam egy ideig, egészen addig, amíg már kissé flegma stílusba váltott át néha. Amikor megismertem, a legkedvesebb ember volt, utána kiderült, hogy elég sok lelkibaja van. A lényeg, hogy valamennyire megtudom érteni, hogy “egyedül akar lenni”, mert láthatóan hosszútávón ilyen viselkedéssel nem nagyon jön ki emberekkel, mégis ez a szöveg tipikus bullsh*tnek hangzik, kifogásnak arra, hogy valami baja van velem. Elég rosszul reagáltam le emiatt, amikor ezen picsogott, mert szerintem egy nagyon idétlen kifogás.
Tehát a kérdés, hogy létezik, olyan ember, aki komolyan gondolja ezt, vagy minden esetben csak mentegetőzés arra, h
véletlenül kiírásra került a kérdés időelőtt:)
a befejezés: hogy nem akar veled barátkozni?
#2 Nem vitatom. Igazából nekem sincs kedvem és nem foglalkoztat maga a barátság (legalábbis nem erõltetem, amíg õ nem változtat).
Leszögezem, nem a barátság sorsa érdekel, hanem csak a konkrét kérdés.
Lehet, hogy ez egy ördögi kör, azt mondja, hogy egyedül akar lenni, aztán talál valaki mást, akivel szintén lejátsza ezt, őt is eltaszítja egy időután, és újra meg újra.
Amúgy volt ilyen ismerősöm, mindenkit eltaszít magától, eleinte még jópofiskodó, de mégis elég mogorva, üres lélek:D
"Elég depressziós, mindenkit eltaszít magától,"
"elég sok lelkibaja van."
Ezek után nem kérdés, hogy valószínűleg mindenkivel így bánik, talán tudatalatt önmagát erősíti meg ezáltal abban, hogy egyedül kell lennie. Gondolom egy idő után soknak érzi az embereket, ezért eltaszítja maga mellől őket.
Én is ilyen ember vagyok, eltaszítok mindenkit egy idő után. Nálam az ok az, hogy igényem lenne a barátokra, de amint rájövök, hogy a másik semmit de semmit nem ért meg belőlem azzal egyszerűen nem akarok többet beszélni. Emiatt magányos is vagyok, depressziós, mert úgy érzem csupa reménytelen, unalmas, beszűkült ember közül kellene kiválasztanom azokat az embereket,akik meghatároznák életem egyes pillanatait. Folyton szemétkedek, ha már megint valami üres fecsegéssel akarnak elvenni az életemből perceket... Egy embert találtam eddig életem során, aki meg tudott érteni, ő jelenleg a párom, egy szintén szarkasztikus farok, de vannak értelmes gondolatai.
Szóval kedves kérdező, lehet, hogy a te barátod is amellett, hogy unja maga körül az embereket, mentális gondjai is vannak és ilyen feltételek mellett nem bír hosszútávon barátságokat fenntartani.
21N
#6 nem szemétkedni kell, hanem elküldeni az embereket:D a szemétkedésre senki sem kíváncsi.
Amúgy fura kapcsolat az ilyen, mert az emberek is unják õt, nem hinném, hogy õ kellene kritizáljon másokat, akik elviselik az õ hülyeségeit.
Azóta kibékültünk, még õ jött a bocsánatkérésekkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!