Hogyan viszonozhatnám nekiki? Hogy védjem meg magam egyedül? Hogyan változzak?

Nyolcadikos vagyok. Az apukámat nem is ismertem, mert kiskoromban elhagyott. Az osztálytársaim, és a környezetem, sokat csúfolt, és bántott.(túlsújos vagyok, de igyekszem fogyni)

Aztán lett egy új osztálytársam,(Panka) akivel barátok lettünk. Egyszer elvitt egy kersztény közösségbe, ahol megismerkedtem egy Kinga nevű lányal (egyel jár alattunk a suliban).

Ők ketten nagyon sokat segítettek nekem, és mindig támogatnak. Ha a suliban, vagy az utcán (nem a legjobb környék) belém kötnek, ők mindig megvédenek. (Panka inkább nagyszájú, Kingának pedig mindig van valamilyen cinikus, kicsit pofátlan megjegyzése)

Ök elfogadnak úgy ahogy vagyok, és sok olyan embert ismertem meg rajtuk keresztül, akik szintén. Egyre jobban nyitok az emberek felé, de amikor rosszabb napjaim vannak ők akkor is ott vannak.

És elég érzékeny vagyok, tehát minden meg tud vántani. Panka, ő olyan közepes, Kinga viszont szinte mindent elfolyt,és sose panaszkodik.

Nekem kiskorom óta vannak példaképeim, és most egyre inkább Kinga lesz az, mert őt is sokat bántották, de megtanult nem törődni másokkal, és a lehető legkevésbé függni tőlük. Tehát már lassan minden lepereg róla.

De az a baj, hogy kezdem úgy érezni, hogy nagyon függök tőlük, és nem akarom,hogy úgy tünjön kihasználom őket, és szeretnék egyedül is boldogulni.