Miért keserítik meg a tenyésztők a kutyavásárlást?

Előre leszögezném, hogy nem sajnálok 150.000 Ft-ot egy kutyára. Van egy bizonyos elképzelésem egy fajtára, szukát szeretnék (nem szaporítás miatt, ivartalanítanám de a szukák közelebb állnak a szívemhez, kant el se tudnék képzelni magam mellett), munka vonalas testalkatú és szőrzetű kutyáról lenne szó és a küllemével kapcsolatban is van egy álom ideálom.

Ezzel szemben bármilyen kennelt néztem és beszéltem velük engem mindegyik taszított mind hozzáállásban, mind mentalitásban.

Az első az, amikor már az elején leszögezik hogy nem adnak főleg családi kedvencnek kutyát. Nekem családi kedvenc lenne, maximum nem versenyszerű sporttal (tehát én sportolnék vele kettesben, de nem akarok sehova se benevezni és utazgatni ez miatt országokon át). Szidják a show-vonalat így úgy hogy mennyire nem ez a fajta már és mégis hogy el vannak terjedve mindenfelé, de ezzel szemben ők nem akarnak eladni a nem show-vonalú kutyáikból "mezei embernek".

A másik amikor megkérdezik milyen elképzeléseim vannak a kiskutyával, és elmesélem hogy milyennek képzeltem el álmaim kutyusát temperamentumra, kinézetre és persze hogy csak szuka kutya jöhet szóba, kant semmiképp se szeretnék. Elhúzzák a szájukat és elkezdenek kérdezgetni hogy miért, mik a céljaim egy szukával. Hiába mondom hogy gyermekkorom óta csak szukáim voltak és miért szeretem őket jobban, már látom a szemükben hogy nem tetszik nekik, hiába mondom hogy ivartalanítani fogom és akár szerződésbe is beleírhatja felőlem.

Volt olyan amikor közölték hogy oké, szuka, de ők csak társszerződésben adnak el szukát és félig ő marad a gazda, ő rendelkezik az ÉN kutyám felett és majd hoz le almokat...hát a nagy lóf...persze szaporítóellenesen máskor ecsetelik milyen kimerítő és veszélyes a szukára a vemhesség de ilyenkor bezzeg nem az, vállaljam be csak mert ő úgy akarja és kockáztassam a kutyám életét.

Amivel még tőrt döfnek a szívembe az az, hogy majd ők eldöntik melyik kutyát kaphatom meg. Tehát választanak nekem egy kutyát. Kiskoromban egyszer elhoztunk egy ismerősünk kutyájának véletlen almából egy kölyköt, sose felejtem el amikor kisgyermekként elvittek a szüleim és választhattam egy kiskutyát. Ránéztem és tudtam hogy ő lesz a társam 13 éven át, beleszerettem ott helyben. Belepusztultam volna ha nem őt hozhatom el, más nem kellett. Ezzel szemben menjek el egy tenyésztőhöz és ő majd választ nekem kutyát?

Én őket is megértem hogy kemény munka a tenyésztés és szenvedéllyel csinálják, jó helyre akarják a kölykeiket juttatni, de ez hogy csak úgy adnak el kutyát hogy minimum kiállításra járok, sportolok vele és majd ők eldöntik milyen kutyáért fizethetek ki több mint egy havi fizetést hát ez nekem nagyon nem gyere be...

Mindenképp tenyésztőtől akartam volna kutyát de most már komolyan ott tartok hogy jófogáson nézegetem unalmamba a "normálisabb szaporítós" (igényes hirdetés, két oltás, három féreghajtás, chip) hirdetéseket. Ott legalább elmehetek és választhatok egy "szerelem első látásra" kölyköt akivel azt tehetek amit akarok, ha akarom egész életében "csak" családi kutya lesz, ha akarom elmegyek vele hobbi versenyekre.

Kicsit hosszú lett, az érdekelne végső soron hogy volt már valaki hasonló helyzetben? És hogy döntött? Vagy talált megfelelő tenyésztőt aki hagyta érvényesülni nem csak sorolta az ő feltételeit és igényeit?