Van itt olyan aki megbánta a kutyavásárlást és elvitte majd újra lett?

Sajnos volt valami ilyesmi, a szüleim válása után befogadtunk egy kölyökkutyát, de akkor én még kicsi gyerek voltam, és mivel apum nem foglalkozott a kutyával (mivel csak miattam lett, tehát az enyém), ezért nagyon elkanászodott és nem bírtunk már vele. Menhelyre nem lettem volna képes beadni, végül úgy alakult, hogy ugyanabban az albérletben laktunk a főbérlővel (sokat költöztünk akkoriban), kertes ház volt, ahol a kert közös, és ott a kutyus egyre többet kéredzkedett ki, míg végül kerti kutya lett belőle. Nagyon boldognak tűnt ott, mint pl. amikor még lakásban tartottuk, és teljesen felhagyott a rombolással és a harapással is. Ezért, amikor el kellett költöznünk onnan, úgy döntöttem, hogy nem viszem magammal újra panelba. A főbérlő lánya nagyon megszerette, szívesen befogadták őt.

Ezek után sokáig nem mertem arra gondolni, hogy újra kutyám legyen, főleg miután a középsuli miatt öt előtt nem nagyon értem haza. Az egyetem teljesen más volt, rengeteget voltam itthon, csak ekkor mertem újra kutyát befogadni. A munkahelyem kutyabarát, így oda ő is jön velem. Sokat tanultam az előző esetből, és már gyerek se vagyok annyira. Bár a mostani kutyám se problémamentes (nagyon agresszív, most már tudom, hogy viselkedjek vele, de eleinte 3-4 naponta szedtem be tőle a harapásnyomokat), de sokkal jobban tudom őt nevelni és napról napra fejlődik, még az agresszivitása ellenére se bántam meg, hogy ő itt van (sőt, észre se vettem, hogy mennyire üres az életem egy kis szőrgombóc nélkül, képtelennék lennék tőle megválni). Utólag visszagodnolva, megbántam, hogy feladtam az előző kutyusom nevelését, de ugyanakkor tudom, hogy a legjobb helyre került, és a bugyuta akkori énem mellett csak szenvedés volt az élete.

Nekünk 1,5 éves kutyusunk volt menhelyről. Labrador-Beagle keverék. Sajnos a viselkedése miatt kitettek minket az albérletünkből. (Végig jártunk vele kutyaiskolába, amit a menhely szervezett le neki) Majd a következő albérletünkből is ki akartak miatta tenni, de a lakhatásunkat nem szerettük volna kockáztatni, ezért vissza vittük. Nem sokkal később örökbe fogadták,de ők is vissza vitték. Valamint kiderült, hogy előttünk is többen vissza vitték már. Szóval szegénynek elég hányattatott sorsa volt. Nem hagyott nyugodni a tudat, ezért egy ismerősömnek ajánlottam,hogy esetleg örökbefogadhatná. Végül elválaszthatatlanok lettek, és már 1,5 éve együtt vannak.

Nekünk pedig 2017 húsvét után lett egy pekingi palotakutyánk, 8 hetes korától velünk van, imádjuk nagyon. (a menhelyit is imádtuk természetesen, rendszeresen találkozunk vele)

Utolsó, miért tettek ki titeket? Sokat ugatott?

(Bocsi az offért.)

A főbérlőink a néha anyukájuk lakását adták ki nekünk. ( az egyiket szökőévente láttuk, a másikat mindennap.) Akit mindennap láttunk, őt kérdeztük meg, hogy jöhet-e a kutyus. /bele egyezett/

- Akit szökőévente láttunk közölte velünk, hogy használná az udvart. Belementünk.. 400 m2-ert elkerített, tele rakta tyúkokkal,nekünk maradt az ablak alatti füves rész kb. 5 méter hosszú- 2 széles, meg a lépcső melletti betonos rész, plusz a nyári konyha felöli betonos rész- “kocka”parasztházról van szó- és a tyúkokat az gondozta akit mindennap láttunk, aki a kutyát is megengedte.

Na. Hoztuk a kutyát,vittük ivartalnítani, minden rendben volt. Erre megjelent a másik főbérlő, hogy miez itt?

Mondom neki egy kutya?! Kikelt magából ordított, hogy ki engedte ezt a korcsot ide, azonnal vigyük el. Mondtam neki, hogy az öccse. Hívta az öccsét, öccse tagadta. Na jó, elment. Bevittük a lakásba, hogy akkor majd ott tartjuk. Egy darabig ment is, hátra lett zárva estére a nyári konyhába. Hát.. amit ott művelt. Szétkaparta az ajtót, kitörte az ablakot, össze kakilt mindent.. na így nem maradhatott, be lett engedve a folyosóra, ott se volt nyugton. (Az udvaron kisangyal volt, beült a kerítés elé, és nézelődött)

Jött megint a főbérlő, hogy hallja itt van még a kutya. Mondom igen. Erre akkor 2 hetünk van, hogy elköltözzünk, vagy a kutyát tegyük ki.

Mosolyogva közöltem; hogy rendben, akkor két hét múlva átviszem a kulcsokat.

Elköltöztünk, egy idősebb néni volt a főbérlő, viszont a főút mellett laktunk. Csináltunk neki egy régi csűrből? egy kennelt a kert végébe, hogy éjszaka be tudjuk csukni, napközben ellehet ahol szeretne. Rendszerint kiásta magát, kiszökött, szóval adtunk a kakinak egy pofont. Na mindegy. Viszont a kapun nem lehetett kimenni tőle mert már borított fel, és futott ki. A főúton óránként 2-3 busz ment el (oda-vissza, mert egy fordulóig ment a busz, aztán visszakanyarodott) plusz rengeteg autó,kamion. Elég veszélyes volt, már emiatt is hajlottunk afelé, hogy inkább vissza vigyük, mert nincs meg neki a megfelelő körülmény. Îgy meg csak szenved ő is. Na aztán végülis fellökte a nénit, aki kórházba került, szóval nem volt kérdés, hogy sajnos mennie kell..