Miért keserítik meg a tenyésztők a kutyavásárlást?
Előre leszögezném, hogy nem sajnálok 150.000 Ft-ot egy kutyára. Van egy bizonyos elképzelésem egy fajtára, szukát szeretnék (nem szaporítás miatt, ivartalanítanám de a szukák közelebb állnak a szívemhez, kant el se tudnék képzelni magam mellett), munka vonalas testalkatú és szőrzetű kutyáról lenne szó és a küllemével kapcsolatban is van egy álom ideálom.
Ezzel szemben bármilyen kennelt néztem és beszéltem velük engem mindegyik taszított mind hozzáállásban, mind mentalitásban.
Az első az, amikor már az elején leszögezik hogy nem adnak főleg családi kedvencnek kutyát. Nekem családi kedvenc lenne, maximum nem versenyszerű sporttal (tehát én sportolnék vele kettesben, de nem akarok sehova se benevezni és utazgatni ez miatt országokon át). Szidják a show-vonalat így úgy hogy mennyire nem ez a fajta már és mégis hogy el vannak terjedve mindenfelé, de ezzel szemben ők nem akarnak eladni a nem show-vonalú kutyáikból "mezei embernek".
A másik amikor megkérdezik milyen elképzeléseim vannak a kiskutyával, és elmesélem hogy milyennek képzeltem el álmaim kutyusát temperamentumra, kinézetre és persze hogy csak szuka kutya jöhet szóba, kant semmiképp se szeretnék. Elhúzzák a szájukat és elkezdenek kérdezgetni hogy miért, mik a céljaim egy szukával. Hiába mondom hogy gyermekkorom óta csak szukáim voltak és miért szeretem őket jobban, már látom a szemükben hogy nem tetszik nekik, hiába mondom hogy ivartalanítani fogom és akár szerződésbe is beleírhatja felőlem.
Volt olyan amikor közölték hogy oké, szuka, de ők csak társszerződésben adnak el szukát és félig ő marad a gazda, ő rendelkezik az ÉN kutyám felett és majd hoz le almokat...hát a nagy lóf...persze szaporítóellenesen máskor ecsetelik milyen kimerítő és veszélyes a szukára a vemhesség de ilyenkor bezzeg nem az, vállaljam be csak mert ő úgy akarja és kockáztassam a kutyám életét.
Amivel még tőrt döfnek a szívembe az az, hogy majd ők eldöntik melyik kutyát kaphatom meg. Tehát választanak nekem egy kutyát. Kiskoromban egyszer elhoztunk egy ismerősünk kutyájának véletlen almából egy kölyköt, sose felejtem el amikor kisgyermekként elvittek a szüleim és választhattam egy kiskutyát. Ránéztem és tudtam hogy ő lesz a társam 13 éven át, beleszerettem ott helyben. Belepusztultam volna ha nem őt hozhatom el, más nem kellett. Ezzel szemben menjek el egy tenyésztőhöz és ő majd választ nekem kutyát?
Én őket is megértem hogy kemény munka a tenyésztés és szenvedéllyel csinálják, jó helyre akarják a kölykeiket juttatni, de ez hogy csak úgy adnak el kutyát hogy minimum kiállításra járok, sportolok vele és majd ők eldöntik milyen kutyáért fizethetek ki több mint egy havi fizetést hát ez nekem nagyon nem gyere be...
Mindenképp tenyésztőtől akartam volna kutyát de most már komolyan ott tartok hogy jófogáson nézegetem unalmamba a "normálisabb szaporítós" (igényes hirdetés, két oltás, három féreghajtás, chip) hirdetéseket. Ott legalább elmehetek és választhatok egy "szerelem első látásra" kölyköt akivel azt tehetek amit akarok, ha akarom egész életében "csak" családi kutya lesz, ha akarom elmegyek vele hobbi versenyekre.
Kicsit hosszú lett, az érdekelne végső soron hogy volt már valaki hasonló helyzetben? És hogy döntött? Vagy talált megfelelő tenyésztőt aki hagyta érvényesülni nem csak sorolta az ő feltételeit és igényeit?
Hát ezért most utálni fogsz, de én semmi kivetnivalót nem látok a tenyésztők hozzáállásában. Najó talán abban, hogy gyanúsan néznek rád , hogy szukát akarsz.
Mert:
1. Tök természetes, hogy munkavonalú kutyát munkára adnak. Ha már ott tartasz, hogy jofogást nézegetsz,akkor mégse olyan bar omi fontos neked az a munkavonal.
2. A tenyésztők nem mondanak olyat, hogy huuu, de veszélyes az elletés megfelelő korban. A normálisak egy kutyának egész életében nem hoznak le 4-5 alomnál többet ( van aki annyit sem). Mert idősen már valóban veszélyes lehet. A te társtartású kutyádat sem akarják végkimerülésig elletni, azonban érthető,ha tovább akarják vinni a jó vérvonalat.
3. Azért a tenyésztő választ,mert ő objektív tud maradni, te meg elcsábulhatsz egy cuki pofinak. Ha elmondod mit keresel, ő tudni fogja melyik a neked való.
Valahol megértem a problémád, de a válaszommal el kell keserítselek.
Abban teljesen igazad van, hogy ha szukát akarsz, akkor szukád lesz, és én sem mennék bele, hogy majd ő még ellettesse a kutyám amikor azt én már megvettem, ha annyira tovább akarja vinni azt a vérvonalat tartsa meg a legtökéletesebb példányt, de ilyen nincs.
Viszont a többi dolognál meg kell értened az érme másik oldalát.
Ha te egy munkakutyát szimpla családi kutyaként akarsz tartani, ami ismer pár parancsszót és elviszed labdázni, az halálra fogja unni magát, mert ők arra vannak kitenyésztve, hogy sokkal bonyolultabb fizikai és szellemi feladatokat oldjanak meg, így olyan, mintha neked újra kéne járnod az első osztályt, te is bealudnál az abc-t tanulva.
Megértem, hogy te akarsz választani, azonban te első látásra választanál. Az, hogy a tenyésztő választ neked kutyát, annak valahol pozitív dolognak kéne lennie, ugyanis ha te elmondod milyen igényeid vannak, ő azt a kicsit fogja kiválasztani, aki azzal a tulájdonságokkal rendelkezik, pl családi kutyánál nyugodt temperamentumú, de játékos kedves, gyerekekkel jól kijövő kutyus. És lehet, hogy ő nem a legszebb kutya számodra, vagy nem a legaranyosabb, de felnőtt korára ő lesz a legtökéletesebb. Ha még nemi kritériumod is van, mint pl nálad, hogy szuka legyen, az is lehet, hogy csak a kövi évi alomban lesz olyan szuka, ami megfelel az elvárásaidnak. (Pl én úgy, hogy kifizettem a foglalót a még meg nem született kölyökre 2 teljes évet vártam, mire lett olyan egyed, amilyet szerettem volna, addig a foglalóm a tenyésztőnél csücsült. Viszont addigra már majdhogynem barátok lettünk legalább a tenyésztővel :D)
Azt is megértem, hogy ha már egyszer tenyésztőtől vásárolsz egy törzskönyves drága kutyát, akkor a legjobbat akarod a pénzedért. Viszont meg kell értened a tenyésztő álláspontját is. Ha te versenyezteteted a kutyát és az jó helyezést ér el, akkor nem a kutyának vagy magadnak szereztél elismerést, hanem a tenyésztőnek, akié az a vérvonal. Így nem fogja neked adni a legtökéletesebb példányát, ha gyakorlatilag csak arra kell, hogy szeretgessétek és játszatok vele. Ez olyan, mintha én vásárolnék egy professzinálisan felszerelt éttermet azért, hogy ott készítsem el magamnak a reggeli tükörtojást.
Ha családi kutyát akarsz tenyésztőtől, válassz családi fajtát. Ha pedig nagy szerelmed ez a fajta, akkor fogadj örökbe fajtajellegű kutyust menhelyekről esetleg amit még nagyon tudok ajánlani, hogy lépj kapcsolatba fajtamentőkkel, így nem csak hozzájuthatsz egy akár törzskönyves kutyushoz, de még meg is mentesz egy életet. ;)
Munka vonalas kutyát általában azok választanak, akiknek komoly versenyszándékai is vannak. Egy normál, illetve show vonalas kutyához képest nagy különbség tud lenni, erős ösztönök munkálkodnak bennük, tettre készek, és felkészült gazdát igényelnek. Egy show vonalas borderrel is simán lehet hobbi szinten sportolni, de a munka vonal már egy másik szint, nagy kihívás. Nem azt mondom, simán lehet, hogy fel tudnál nőni a feladathoz, és úgy belejönnétek egy sportba, hogy bűn lenne nem versenyezni. Szimpatikus a hozzáállásod, szerintem jó, ha tudod, hogy mit vársz a leendő kutyádtól.
Azt viszont nem tudom elhinni, hogy még a legszuperebb alomban is ne lenne egy kevésbé extrém szuka kölyök, akivel amúgy semmi gond nincs, de nem is a legjobb a kicsik közül. Sok tenyésztő egy 8 kölykös alomból is max 2-3 kutyát ad el verseny célra, jövőbeli tenyészkutyaként. Azaz a jó alomból is a legjobbakat. Ennek ellenére a "gyengébb" kutya is simán lehet kiemelkedő, de ha volt nála jobb, akkor ő simán mehet hobbi célra.
Választás szempontból viszont a tenyésztővel értek egyet, ő ismeri a kölyköket születésüktől kezdve, ő látott már több almot, nagyobb eséllyel választja ki a hozzád és a céljaidhoz leginkább illő kölyökkutyát. Vagy esetleg kiválaszt párat aki jó lehet, és tiéd a végső döntés. Valószínűleg ezzel nem lenne gond, ha ügyesen választ akkor az a jövőben titeket szolgál majd. Ő nem érzelmi alapon dönt ilyenkor, hanem tudja mit keressen a kutyában.
Szerintem a probléma az, hogy határozott elképzelésed van és ezek irreálisak. Pl. munkakutyát akarsz, de házi kedvencnek. Aztán hogy előre meghatároznád a külsejét is, mert neked álomkutya kell. Érted mi a gond?
Ha hozzám jönnél ezzel (nem vagyok sem szaporító, sem tenyésztő), akkor én azt mondanám, hogy ilyet nem! Egyrészt kedvencnek nem fogom elpocsékolni a jó munkakutyáimat, mert azokat olyanoknak akarnám adni, akik tényleg munkára fogják használni. Másrészt hogy egy kölyökkutyáról megmondjam, hogy passzolni fog-e küllemre az álmaidhoz, amikor felnő majd... hát húznám a számat rendesem, mert ehhez biztosan kell egy évtizedes tapasztalat, hogy ezt így megmondjam. Aztán utána, mint ahogy írtad is, panaszkodnál, hogy én választom ki neked, nem pedig te. Szóval megkérdezném, ezt így akkor hogyan?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!