Miért akkora probléma, ha megharap egy kutya?
Itt nem a kutyatámadásra gondolok, hanem, amikor valmi olyasmiért odakap, ami egyértelmű, hogy szerintem minden esetben az ember hibája. Még ha gyereket harap meg, akkor is.
Engem is harapott már meg kutya, nem is egyszer. Az egyik nagyon rosszul is végződhetett volna, szóval tudom milyen érzés. Mindegyik gyerekkoroban történt és visszagondolva nem az én hibám volt, de nem is gondolom, hogy a kutyáké. Egyértelmű, hogy a felnőtteké, akik körülöttem voltak akkor. Mégis mindig a kutya szívta meg. Bennem egyébként nem maradt rossz élmény ezekkel kapcsolatban, nem félek a kutyáktól. Sőt kicsit tán le is nézem azokat, akik rettegnek a kutyáktól.
Szerintetek ilyen esetben miért akarják mindig elaltatni a kutyát, ahelyett, hogy magukban keresnék a hibát? Akik magukhoz vesznek egy kutyát miért nem tájékozódnak kicsit?
"Szerintem meg nem azért kell kutyát tartani, hogy a gyerek ölelgethesse. Arra ott a plüss. A kutya érző lény. Vannak igényei, és ebbe az emberi tulajdonságokkal való felruházás, ezáltal ölelgetés nem tartozik bele."
Valszeg neked valami elcseszett, antiszoc kutyád lehet, mert az én kutyáim, ha jönnek idegenek hozzánk, azt se tudják, hogy kihez menjenek, kivel simogattassák magukat, a kisebbik pedig mindig bele is ül az emberek ölébe. Ha egyedül vagyok, akkor velem ezt még durvábban művelik, néha már sok is, hogy mindig úgy helyezkednek el, hogy hozzám érjenek. Ha alszom, a kicsi addig bököd, amig fel nem emelem a takarót, majd megkeresi azt a helyet ahol a legnagyobb testfelülete érintkezhet az enyémmel és oda fekszik. Ha pont úgy fekszem simán beletúrja magát az ölelésembe, de a nagyobb is, ha pont úgy ülök, szintén beletúrja magát az ölelésbe.
Nem ruháztam fel őket emberi tulajdonságokkal, az tény, hogy szeretik, ha simogatom őket.
A kutyáknak nem csak szükségleteik és jogaik vannak, hanem feléjük is támasztunk elvárásokat. Elvárás az, hogy visszajöjjön, amikor hivjuk, ne szedje szét a lakást vagy tudjon normálissan pórázon sétálni. Nálam az is elvárás, hogy ha egy gyerek random átöleli, szó nélkül türje. Nekem meg az a feladatom, hogy ha látom rajta, hogy neki kényelmetlen a szitu, akkor kihozom onnan.
Eddig kétszer fordult velem elő, hogy sorbanállás közben egy random totyogós odajött hozzám és átölelte a lábam. Legszivesebben felrugtam volna, de nem tettem, mert társadalmi elvárás, hogy ne tegyem. És ez egy full teljesithető elvárás, mint ahogy az is, hogy a kutya ne harapja meg, ha vele is ezt csinálja, hanem tűrje el vagy meneküljön ki a helyzetből.
"Valszeg neked valami elcseszett, antiszoc kutyád lehet, mert az én kutyáim, ha jönnek idegenek hozzánk..."
Eddig normális válaszokat adtál, annak ellenére, hogy nem egyezett a véleményünk. Most viszont elkezdtél átmenni full személyeskedésbe, és nem arra válaszolsz, amit írok. Mindenképpen a kutya a hibás számodra, meg sem próbálod megérteni őket.
De ha már felhoztad, az én kutyám köszöni jól van, szeret mindenkit (kivéve az állatorvost), nem kapott oda soha gyereknek se senkinek, de nem is hagyon őt felügyelet nélkül kicsikkel. Nem nyüstölni való plüssként bánnak vele, nem sikongatnak a fülébe stb. Tudják a gyerekek mit nem szabad. De spec nem az én kutyámról kérdeztem.
Olvasd végig amit irtam.
Meg birom érteni a kutyákat, akik nem szeretik, ha nyüstölik, ölelgetik őket, mert mint irtam, nekem is iszonyú kényelmetlen, ha egy idegen bepofátlankodik az aurámba.
Viszont, erre nem az a megoldás, hogy behúzok neki egyet, mint ahogy a kutya se harapjon emiatt.
Ha mégis harap, akkor igenis ismerjük el, hogy a kutyában is van hiba, amit akár szakértő segitségével korrigálhatunk is benne.
A kutyában lévő hibát pedig a gazdája okozta a nem megfelelő szocializációval.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!