Honnan jönnek néha ezek az irreális ötletek? Ezeket ti komolyan így csináljátok?

Néha nagyon megdöbbenek, hogy milyen követelményeket támasztanak itt sokan a leendő gazdikkal szemben.

Ha a kutya néha megkapja az ebéded maradékát, veszélyezteted az egészségét (12 éve minden kutyám kap jutalomfalatként némi maradékot, vagy ha esetleg sok marad, akkor az a vacsorája, bár ez nem jellemző. Amúgy főleg prémium tápon élnek. Egyiknek sem volt eddig semmi baja. )

Egy munkakutyával napi minimum 5-6 órát kell foglalkozni, mert lebontja a berendezést (munkavonalú német juhászom van lakásban, napi 2-3 óra intenzív mozgással, köszöni, jól van. Egyáltalán hány olyan ember van, aki munka, család mellett tényleg minimum 5-6 órát kutyázik minden nap?)

Ha az erdő közepén vagy, akkor is fel kell szedni a kutyakakit (lakott területen szedem, de kint a természetben csak rászórok földet vagy rateszek egy követ. A róka után sem szedi senki a kakit).

A kutya étkezésére jobban odafigyelnek, mint a saját gyerekükére (az nekem valahogy nem fér bele, hogy a kutya barfozik, a gyerek meg eszi a mirelit halrudacskát).

Olyan véleményeket is olvastam itt, hogy leszólták azt, aki a kerti kutyát csak naponta egyszer vitte sétálni (amikor kertesben laktam, én is csak egyszer sétáltattam, nem láttam, hogy a kutyának ez szenvedést okozna).

Ha a kutya beteg, akkor is ki kell kezelni, ha a család megélhetését teszi kockára ezzel (persze ha beteg, mindent el kell követni, hogy felépüljön, de nem tudom hibáztatni azt, aki nem vesz fel félmillió forintos kölcsönt a kutya műtétjére, miközben egy családot kell eltartania.)

Az egyik kérdésnél a nagymama kutyája elszabadult a láncról és súlyosan megharapta a kisgyereket. Az anya, vagyis a kérdező kijelentette, hogy amíg a kutya ott van, nem viszi oda a gyerekeit. Itt mindennek el lett mondva a nő, amiért nem hajlandó orosz rulettet játszani a gyerekei életével, amíg a nagyszülők rehabilitálják az agresszív kutyát úgy. A nagyszülők mellesleg nem terveztek kiképzőt hívni a kutyához. (Szerintem normális, hogy egy szülőnek a gyereke a legfontosabb, nem az anyja kutyája.)

És még sorolhatnám ezeket.

Most már komolyan én kezdem felelőtlen kutyatartónak érezni magamat... Mit gondoltok?